Füles Mackó énekel II.

Bár egy kritikát már közöltünk erről a lemezről, most itt egy másik, más szemszögből. (SO)

A Gyermeknap környékén nagyobb figyelmet kapnak a gyermekzenei albumok – a magyar választék egyre bővül.

„Füles Mackó mond most nektek szép meséket gyerekek, lekonyuló szép fülemnek köszönhetem nevemet. Kedvencem a friss méz, s más finom falatok, de azért szerettek, hogyha kövér is vagyok.” Lehet, a mai gyermekeknek és tizenéveseknek semmit sem mond a versike, viszont az előző korosztályok emlékeiben bizonyára élénken él előadója, az Esti mese egyik sztárja, Füles Mackó. Most életjelet adott magáról, ismét a figyelem középpontjában van. Igaz, pályát módosított, a zenészszakmában próbál szerencsét.

Csodálkozni nem kell rajta, időközben sok víz lefolyt a Dunán. Jó pár évet öregedett, ami a küllemén nem látszik, csak a mondandójában: az ártatlan mesehősből bulizó, kicsit pajzán tinimackó vált. Mikrofonnal a kezében, fejhallgatóval a fülén pózol CD-je borítóján. Valószínűleg összebarátkozott Norbival – szemmel láthatóan jó pár kilótól megszabadult, ami kiábrándító ugyan, hiszen egyebek mellett azért szerettük, mert kövér volt… Mindenesetre a fogyást ráfoghatjuk a zenére is, mivel muzsikája mozgásra csábít. Lemeze hallatán közönsége is biztosan táncra perdül.

Az utóbbi egy-két évben egyre több gyermekalbum lát napvilágot. Az igényesség ezen a téren is megjelent. A kilencvenes években láttunk, hallottunk jó pár bugyuta produkciót, amelyeket a gyerekek és tizenévesek rendre megkajáltak. Magyarországon a kicsik körében Pap Rita volt az ünnepelt sztár, olyannyira, hogy az addig uralkodó, a gyermekzenék koronázatlan királynője, Halász Judit is háttérbe szorult mellette. Rita szerintem művileg vált kedvenccé, a szülők egyszerűen ráerőszakolták csemetéikre a röhejes dalait – csak ezzel magyarázható hatalmas sikere.

Később, ’96-ban feltűntek a daloló Hupikék törpikék. Első lemezük üdítően hatott, ám a bőrök lehúzásának számával egyre idegesítőbbé váltak. Mára felhagytak az énekléssel, legalábbis Magyarországon. Az általuk képviselt zenére azonban továbbra is van igény, így az ötletet folytatni kellett. A törpöket most Füles Mackó váltja fel. Aprajafalva lakói is inspirálták őt, de leginkább a tavaly debütált, eredetileg A bosszantó izé (The Annoying Thing) nevet viselő, később Őrült békává (Crazy Frog) átkeresztelt undorító, mégis szeretnivaló lény, aki motorbiciklijén száguldozva az egész világot meghódította a Beverly Hills-i zsaru című filmből ismert Harold Faltermeyer-sláger, az Axel F átdolgozásával.

A német nyelvterületnek is van állatkája, Schnappi, a krokodil, aki önmagát bemutató dalával tavaly a legtöbb maxi CD-t értékesítette Németországban. Az ő munkásságát Füles barátunk (szerencsére) figyelmen kívül hagyta, a rokonságától távol eső Crazy Frogtól viszont ellesett (ellopott) egy-két dolgot. Például ő is átdolgozta az Axel F című dalt. Természetesen mackósra vette a figurát. Sőt, a béka példáját követve a Jingle Bellst, vagyis a Száncsengőt is új formába öntötte, amit furcsa hallani mostanság, hiszen mégiscsak nyár van – még ha az időjárás ezt nem is támasztja alá… Egy tévhitet is eloszlat: látszólagos riválisával, TV Macival jóban van, a zenéjét is elbrummogja. Meg a Csigabigát, és nosztalgiázik is egy picit, meséjének főcímdalával indul az albuma. Persze tinimackó lévén nem veti meg a komolyabb stílusirányzatokat sem, ennek megfelelően elénekli az elmúlt időszak legnagyobb magyar slágerét, a Szájber gyereket és a Nem vagyok Jamest is. Mindezek tetejében megtanult angolul, az eredeti nyelvén adja elő többek között a Coco Jambót. Elmondható, hogy összességében változatos koronggal örvendezteti meg közönségét.

Füles Mackó zenéje elsősorban azoknak szól, akik már kinőttek a gyermekdalokból, de még éretlenek az úgynevezett napi zene befogadására. A még fiatalabbaknak sem kell csüggedniük. Mackónk kiadója, a Sony&BMG az utóbbi időben számtalan gyermeklemezzel rukkolt elő, jobbnál jobb kiadványok között lehet válogatni.

Puha József (Új Szó)

[2006.06.10.]