Fish!: First Of Many

A magyar zenekar közel hét évvel felbukkanása után rukkolt elő első albumával.

Az új együttesek a megalakulásukat az esetek túlnyomó többségében bemutatkozó nagylemezükkel adják tudtunkra. A Fish! kivétel ez alól. Olyannyira, hogy pár évig én is kizárólag a létezéséről tudtam, egy szál dalát sem hallottam. Albumot csak idén jelentetett meg.

A Fish!-t a kezdetekben, ’99 tavaszán állítólag hatan, jelenleg négyen alkotják. Fokozatosan egyre több helyre hívták őket: eleinte klubokba, manapság már a legnagyobb fesztiválokon is bérelt helyük van. Az angolul éneklő Kovács Krisztián vezette zenekar az elmúlt években a magyar zeneélet szerves részévé vált, és népes rajongótábort verbuvált maga köré. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy ezt hivatalos nagylemez nélkül elérni hatalmas érdem. Körülbelül másfél éve valamelyikük azt nyilatkozta: azért várnak első albumukkal, azért érik be demókkal és néha egy-egy válogatáslemezen való jelenléttel, mert dalaik kiforrottsága, egyben az együttes zenei arculatának kiforrottsága még nem éri el az általuk megkívánt szintet. Az indoklás még szimpatikusabbá tette a srácokat, mert valljuk be, nem ez a jellemző. A rokonszenvemet már korábban kivívták, gondolom, mindenki igazat ad nekem abban, hogy csak valódi zenészek maradnak együtt és talpon album nélkül ilyen hosszú ideig.

Idén márciusban végre napvilágot látott első korongjuk. Saját meghatározásuk szerint hardpopot játszanak, amelyben megjelenik az összes fontos zenei ág a funkytól a heavy metálig. Ez első hallásra furcsa végeredményt sejtet, jobban belegondolva pedig magában hordozza a baklövés lehetőségét, hiszen jól tudjuk: aki sokat markol, keveset fog.

A Fish! azonban ebben is kivételt képez. Az egymástól látszólag távol eső stílusokat szórakoztató egésszé gyúrja: a funkyt, a hip-hopot és a metált izgalmas popos köntösben tálalja. Ha be kell azonosítani, akkor szerintem a stílusok összhatásából funkys rockzene jön létre. A kellemesen hibrid, élő hangzású lemezen jól megfér a táncos alap a torz gitárral.

Számos nemzetközi hatás érzékelhető: egy kis Audioslave, Incubus, Jamiroquai, Red Hot Chili Peppers, Smash Mouth, és jó nagy adag Faith No More. Az utóbbi, már nem létező, Mike Patton vezette zenekar hatása leginkább két dalnál van jelen: a B.I.N.G. és a Pieces címűeknél. Érdekesen indul a CD, az első, Get Kicks című felvételben az ének és a dob mellett a gitárok háttérbe szorulnak, ami furcsa, de izgalmas hangzást eredményez.

Kiemelhetjük még a melankolikus, érzelmes Shine-t, vagy éppen a lendületes gitárjátékra épülő Are You Away? címűt. Fontos írni az album utolsó daláról is. Bevallom, nem igazán szeretem az átdolgozásokat, és félek, ha egy lemez átdolgozással zárul. Elronthatja még a legjobb anyagot is. A Fish! viszont ebben is kivétel – már nem is tudom, hányadszor írom le ezt. Az angol The Beautiful South slágere, a Dream A Little Dream Of Me csendül fel a korong zárásaként gitárral felturbózva. Régen hallottam ennyire izgalmas átdolgozást, kiváló befejezést ad az albumnak.

Rendkívül kíváncsi vagyok, melyik irányba indul el a Fish! a következő lemezén. Remélem, nem kell újabb hét évet várni rá. Közben az is foglalkoztat, milyen volna ezeknek a szerzeményeknek a fogadtatása magyar szöveggel. Megérne egy próbát.

Puha József (Új Szó)

[2006.07.10.]