Paris Hilton, a sztárénekesnő?

Gondolatok a botrányhős csaj első felvétele kapcsán. 

1994-ben a sztármodell, Naomi Campbell felesleges kirándulást tett a popzenébe, elképesztően rossz albumot hozott össze egy szedett-vedett gárdával. A mai napig orra alá dörgölik, milyen nevetségessé tette magát és mekkorát bukott vele.

Abban bíztam, hogy most, tizenkét évvel később hasonló sors vár az amerikai Hilton szállodalánc örökösére, az énekesi babérokra pályázó Paris Hiltonra – mert valljuk be, a beképzelt szőkeség megérdemelne végre egy-két kiábrándító pofont az élettől…

Utólag belegondolva, nem volt alapja a bizakodásomnak. Amennyiben valaki jó szakembereket vásárol (!) maga mellé, egyszerűen nem tud kimagaslóan rossz dalt készíteni, még akkor sem, ha hangja egy szál se. Így aztán Hilton kisasszony első felvétele korántsem olyan rossz, mint amilyennek vártam.

A bögyömben van ez a nő, mégis muszáj leírnom, hogy a Stars Are Blind kellemes nyári dalocska. Ráadásul fertőző: az ember meghallja, és képtelen kitörölni a hallójáratából. Sajnos már most biztos, hogy az újdonsült énekesnő bukni nem fog, felvétele az amerikai Billboard magazin kislemezlistájának 18. helyére iratkozott fel. Ezzel az év harmadik legjobb debütálását könyvelheti el Taylor Hicks és Ashley Parker Angel után. Remélhetőleg azért hamarosan megüti a bokáját, és nem válik belőle sztárénekesnő. Ha mégis, akkor valami nincs rendjén. Bár elképzelhető, hogy csupán velem van baj…

Puha József  (Új Szó)

[2006.07.18.]