Vándorcirkusszá változunk a nyáron

Az idei Szigeten másodjára láthatjuk nagyszínpadon a közelmúltban „Európai áttörés” díjjal jutalmazott Heaven Street Seven zenekart. A hajdúböszörményi Kotta Fesztiválon Németh Róberttel és Ábrahám Zsolttal többek között erről is beszélgettünk.

Már több interjúban említettétek, hogy folyamatban van a Tudom hogy szeretsz titokban c. albumotok angol nyelvű változata. Hogy haladtok ezzel?
Robi: Kezdjük azzal, hogy miért veszünk fel angol számokat. Megnyertük ezt a „European Breaktrough” nevezetű díjat, s emiatt van egy külföldi kiadói érdeklődés. Ennek következménye, hogy elkészítettünk egy öt számos anyagot a legutóbbi albumunkról.
Zsolt: Az eddigi lemezeinkhez is felvettünk angol számokat, de ez most azzal a tudattal készült, hogy a munkánknak súlya van. A korábbi angol nyelvű számaink végül is jók voltak arra, hogy egy gyűjteményes lemezzel indulhattunk a MIDEM-en. Kvázi egy angol verziókból álló promo-lemezt készítettünk, ez nyerte a díjat. Egy olyan lemezt díjaztak, ami sosem jelent meg hivatalosan. Néhány angol nyelvű számot meg lehet hallgatni a zenekar myspace-es oldalán, a www.myspace.com/hs7-en, de hamarosan fent lesz néhány az új angol számok közül is.

A Szigeten nagyszínpadosok lesztek a Radiohead előtt és a Deus után. Mit gondoltok, ez közvetlen következménye a díjnak és az új lemez sikerének?
Robi: Amennyire látjuk, a Sziget rendezői számára idén válogatási elv volt a fellépők közti stílushasonlóság is. Úgy tűnik, egy olyan zenekart szerettek volna programba rakni, amely ebben a kontextusban képviselheti a magyar könnyűzenét. Nyilvánvaló, hogy ennek a díjnak is volt súlya a döntésben, s így a HS7 oda tudott kerülni két nemzetközi zenekar közé.
Zsolt: Mindenesetre nem mindennapos azért, hogy ilyen jellegű, kvázi pop-rockzenében tevékenykedő magyar együttesek nemzetközi, európai díjakat kapnának.
Robi: Azt nem tudom, mi lett volna, ha ezt a díjat nem kapjuk meg, vagy ha ezt az új lemezt nem kíséri ilyen pozitív kritikai visszhang. Valószínűleg ezek a dolgok együtt adtak olyan lendületet, hogy a Sziget szervezői úgy gondolták, a Heaven Street Sevennek ott lehet a helye a Nagyszínpadon.

Számíthatunk valami különleges produkcióra? Extra setlist, vizuális megnyilvánulás, ilyesmik?
Robi: Azt kell, mondjam, úgy készülünk rá, mint egy normális koncertre. Ami szokatlan lesz, az a velünk dolgozó vizuális csapat, a Neo vizalistája, jó barátunk Babos Norbert és társainak plusz produkciója. Épp’ ma beszéltünk velük - nagyon lelkesen és lelkiismeretesen, készülnek a koncertre. Kiegészítenek minket egy kis plusz látványvilággal, ami egy popzenei produkciót tovább színesíthet. Ugyan szerintünk az első a szöveg, a zene és a színpadi jelenlét, de nagyon bírjuk a popzene egyéb kiterjesztéseit is, így a fényeket és a vetítést.
Zsolt: A koncert gerincét az új lemez fogja képezni, ugyan úgy, mint bármelyik nyári fellépésünkön. Semmilyen nagyon különleges flikk-flakk nem lesz, úgy gondoljuk hogyha eljátszzuk ezt az egyórás anyagot, az magáért tud beszélni.

Ha már a fellépéseknél tartunk többször előfordult már, hogy közvetlen utánatok lépett fel Ganxsta Zoliék csapata. Ennek van valami különleges oka, vagy csak a véletlen hozza így?
Robi: Semmi, csak a véletlen. A Kowalsky meg a Vega, akik most színpadon vannak, idén negyedszer játszanak velünk egy este. Nyilván nincs ennek semmi koncepcionális oka, de biztos jól elleszünk majd. A fesztiváljárás a zenekarok számára olyan, mint egy utazócirkusz.
Zsolt: Tavalyelőtt Marosvásárhelyen, a Félsziget fesztiválon komoly ismerkedő est alakult ki a Ganxsta fiúkkal, akik egyébként sokkal félelmetesebben néznek ki, mint amilyenek valójában. Kedves, aranyos figurák.
Robi: A fesztiválok tényleg erről szólnak, hogy ilyen vándor-színtársulatok járják az országot és összefutnak fellépéseknél. Jó találkozni olyanokkal, akikkel évközben nem. Ez szentimentálisan hangzik, de jó dumálgatni komoly vagy teljesen komolytalan témákról. Mielőtt arra gondolnál, hogy a stíluskülönbségek miatt emberi ellentétek is fennállnak, elmondom, hogy múltkor a Hooligans-es Tóth Tibi nyakunkba borulva közölte, hogy imádja a HS7 zenéjét. Ezután a Beatles-ről tartottunk egy félórás szimpóziumot a kocsmapultnál.
Zsolt: Láthatod, hogy a különböző stílusok nem azt jelentik, hogy elhatárolódunk egymástól emberként illetve zenészként. Semmi értelme nem lenne.

Heaven Street Seven

Itt a Kottán hányszor léptetek fel?
Robi: Sokszor. A KOTTA az egyik kedvenc, ha nem a legkedvesebb nyári fesztivál, ahova visszajárunk. Nagyon szimpatikus szellemiségű és civil jellegű az egész rendezvény. A fesztivál szlogenje valóban érvényes. Ez tényleg egy nagy házibuli.

Esetleg több napot is eltöltötök itt?
Robi: Á, sajnos nincs időnk erre. Tegnap Ócsán játszottunk egy még kisebb fesztiválon, amit a 30Y-os barátaink szerveztek Pécstől néhány km-re egy tó partján.
Zsolt: Nem jellemző, hogy így maszekban mászkálunk fesztiválokon – éppen eleget koncertezünk hála istennek, elég tömény a nyárunk így is. Egyedül a Sziget az, ahova így kijárkálunk. Közel van, hiszen budapestiek vagyunk, és idő híján csak oda tudunk kimenni.

Zsolt, beállásnál gyakran látjuk kisgyermekeidet. Érdeklődnek a munkád iránt?
Zsolt: Nem tudom, mikor voltak utoljára, régen, talán valamikor tavasszal. Az éjszakába nem fogom lehurcolni őket, pedáns családapának tartom magam. Egyébként persze, hogy érdeklődnek. Nagy szerencsém, hogy az egész családom szereti a zenekar tevékenységét. Gyermekeim kívülről fújják a szövegeinket, a Tudom, hogy szeretsz titokban most a kedvenc számuk. A nagyobbik fiam úgy volt, hogy szerepel is majd a videoklipben, de változott a forgatókönyv. Ez lassan készül, de a nyár végére biztos meglesz.
Robi: Elmondom a kedves apuka helyett, hogy Zsolt nagyobbik fia egy Amerikában, Houstonban fesztiválnyertes rövidfilm főszereplője. Ő egy komoly, „a vizuális iparban lábát megvetett” fiatal tehetség :).

Egy hónap és ősz. Mit terveztek a fesztiválszezon után?
Robi: Várjuk, hogy ennek a kiadói érdeklődésnek milyen fejleményei lesznek. Reméljük, alaposan felforgatja majd az életünket. Augusztus végén elmegyünk kis szabadságra és szeptember második felében folytatjuk a klubkoncertezést.

- Molnár András -

[2006.08.01.]