Tudom, hogy szeretsz titokban (by HS7)

Az új tagnak köszönhetően nagyobb hangsúlyt kapott a gitár a zenekar negyedik magyar nyelvű albumán.

Bizonyára sokan igazat adnak nekem abban, hogy a Heaven Street Seven énekes-frontembere, Szűcs Krisztián a fiatal magyar zenészgeneráció legjobb szövegírója. Személyesen sosem találkoztunk, csakis szövegei ismeretében alakult ki bennem egyfajta kép róla. Lehet, hogy téves, ám akkor pár fokkal még tehetségesebb, mint gondolom. Mintha a magánéletben született lúzer volna, akit eddig minden egyes csaja faképnél hagyott, és soha semmi nem jött össze neki. Mintha kudarcokból nyerné az inspirációt. A látszat azt sugallja, hogy ilyenkor kap szárnyra hol fanyar, hol drámai, hol groteszk felé hajló, máskor szándékosan suta humora. Ennyire élethű sorok kizárólag akkor juthatnak az ember eszébe, ha teljes mértékben megéli mondanivalóját. A szövegeket Krisztián egyedül írja, a zenét viszont közösen komponálják.

A Heaven Street Seven a magyar zenepiac egyik legkiszámíthatóbb együttese. Kétévente rukkol elő új lemezzel. A zenészek ezúttal is másfél évig dolgoztak a dalokon, amelyet három hónap alatt rögzítettek 2005 decembere és 2006 márciusa között.

A legutóbbi, 2004-es Szállj ki és gyalogolj! című albumot követően gitáros váltás történt: Balczer Gábor helyére Ábrahám Zsolt érkezett, akit a szakma már vagy egy évtizede – a szegedi Időrablók nevű trióban való felbukkanása óta – a brit hatású magyar zenék legtehetségesebb gitárosaként emlegeti. A Kontroll című film zenei anyagán és Yonderboi második lemezén is bizonyított – ez utóbbin Szűcs Krisztián is közreműködik.

A Tudom, hogy szeretsz titokban stúdiómunkálatait egy örömteli esemény szakította félbe. Januárban Európa egyik legrangosabb zenei eseményének számító cannes-i MIDEM-en harmadszor adták át az EBBA-díjakat (European Border Breakers Awards – Európai Határokon Áttörők Díjai) kontinensünk kilenc előadójának. A neves elismerésben részesültek közt idén először a tíz új uniós tagállam egy zenekara is helyet kapott – a zsűri a HS7-nek ítélte oda az Európai Áttörés elnevezésű különdíjat. Azt hiszem, kellett ez a löket, vagy inkább nevezzük publicitásnak. A zenekar sajnálatos módon eddig nem tudott népes rajongótábort verbuválni, pontosabban a lemezvásárló réteget kevésbé tudja megszólítani, a 2000-es Cukor című óta folyamatosan esik az eladási példányszáma. Remélhetőleg ez a rossz sorozat most megszakad, részben a díjnak köszönhetően. Egyébként a Cukor nem a debütáló, hanem a negyedik korong a sorban, de az első teljes egészében magyar nyelvű. Két angol album után a ’98-as Budapest Dolls címűre már négy magyar szerzemény is felkerült.

Az új lemez a HS7 eddigi erényeit egyesítő, meglepően változatos anyag. Öt évtized irányzatainak legjavát idézi meg: a hatvanas évek beates, a hetvenes évek funkos, soulos, a nyolcvanas évek szintipopos, a kilencvenes évek gitáralapú popos és napjaink gitárközpontú brit rock világát. A soulosan induló Szív című nyitódal a finom szintihangjaival és lüktető ritmusával megadja a korong alaphangulatát. Szövegileg a korábbiakhoz képest még személyesebb, még melankolikusabb. A Nem baj című felvétel már-már depresszív, valamint a címadó is ezt a vonalat erősíti, bár enyhébb kivitelben.

Persze a másik véglet is jelen van, a pörgős, vicces szövegű dalok, mint például az Idegen agy, a Márta vagy a Mikor utoljára láttalak címűek. Ez utóbbi a sanzonos indítása után a refrénnél hirtelen rockba csap át, és tangóritmusokat is felfedezhetünk benne. Felkerült az albumra az eddig kiadatlan, de a koncertekről jól ismert, a Cukor idejéből származó, 99% című is. A felvételek külön is megállják a helyüket, sorba állítva pedig érdekes hangulati ívet képeznek. Az albumot záró, producerként Yonderboi által jegyzett szvinges Menni kell tovább című viszont megbontja ezt az egységet. Egy másik dal, a Yeah, Yeah, Yeah című – más szemszögből – még jobban kilóg a sorból. Funkos refrénje kísértetiesen hasonlít a The Cure ’87-es Hot Hot Hot!!! című slágeréhez…

A két gyenge pont ellenére hibát nagyítóval sem találunk az albumon, minden egyes részlet a legnagyobb precizitással lett kidolgozva. A tökéletességét támasztja alá, hogy a címadó felvétel után bármelyik kettőt el tudnám képzelni a slágerlistákon – akár a két gyenge pontot is. Ja, azt nem említettem: az együttes kiszámíthatóságának egyik következő bizonyítéka, hogy az előző magyar nyelvű lemezek mindegyikéről három-három dalt másoltak ki.

Puha József (Új Szó)

[2006.06.03.]