Juan Carmona magával ragadó zenéje

A flamenco új nemzedékének egyik legnagyobb sztárját, a spanyol származású francia gitárvirtuózt, Juan Carmonát Nyíregyházán, a VIDOR Fesztiválon láthattuk és hallhattuk vasárnap este.

Leül. Egyenesen kihúzva magát. Elegáns. Ahogy elkezdődik a granaina, drámaian szólal meg a hangszer a keze alatt. A húrozat eldeformálódik, ahogy játszik rajta. Ezt a hatalmas befektetett erőt észre sem veszi az aki nem gitáros, csak annyit érzékel, hogy magával ragad az energia, ami a színpadról érkezik, mert közben könnyed és úgy tűnik mintha csak egy csésze kávé előtt ücsörögne. Az arca kisimult, még enyhe grimaszok is csak ritkán látszanak rajta - csak az átélés. Pedig komoly fizikai és egyéb képességeket igényel az, ahogy és amit játszik. A bal keze is boszorkányosan ügyes és rendkívül erős. A koncert kb. felét barré és tört-barréban játsza. Első pillantásra kitűnik, hogy korunk egyik legnagyobb tehetségű gitárosát látjuk és hálljuk.

Láttam őt már egy pár éve a Műcsarnokban is egy múzeumi eseménysorozat záró fellépőjeként. Már akkor is rendkívül figyelemreméltó és magávalragadó volt a zene és az egész előadás. Juan Carmona azóta a fúziós vagy mondjuk, modern flamenco igazi entellektuális képviselői közé emelte magát a nemrégiben megjelent legújabb anyagával is.

Körmönfont és rendkívül virtuóz dallamvezetésén érződik a zenei befogadókészsége, mellyel széles látókörrel merít innen is, onnan is. Ezeket az élményeket a flamenco harmóniáival, érzelemvilágával és feszes ritmusaival valamint az ő gondolkodásmódjával ötvözve egészen különleges művek születnek. A gitár technikájából is adódó érdekes dallamokat frenetikus virtuozitással és elementális erővel képzi.

Egyéni hangvétellel és harmóniákkal

Zenéjén világosan látszik Paco de Lucia művészetének hatása de Vicente Amigo karakteresen jellemző fordulatai is felfedezhetőek és jelen vannak a modern jazz, arab és a latin hatások, de ez utóbbiak már a flamenco részei is egyben, valamint természetesen, azoknak a zenei hatalmasságoknak a hatása is befolyást gyakorolt rá, akikkel már játszott. (Pl. Bireli Lagréne, Babik Reinhardt, Larry Coryell, Philip Catherine, Christian Escoude) Mindezekkel együtt, a zene maga Juan Carmona. Egyéni hangvétellel, hangulatokkal és harmóniákkal.

A társulata tagjai mindannyian különlegesen tehetséges zenészek és összhangban Juannal ők is mindannyian átütő erejű és kisugárzású előadók is egyben ugyanazzal a fergeteges virtuózitással.
Az énekesnő? Édes. Elbűvölő, szép és elrgadó jelenség, fantasztikus énekes és kitűnő cajon-os (flamenco ritmushangszer). Érdesen mély hangja és érzelmei borzolják az érzékeket.
Ami még növelte a zene érdekességét és különlegességét, a flamencoban ritkábban hallható hegedű jelenléte. Juan Carmona egyéni hangzást alakított ki, mely a jövőben valószínűen tovább kristályosodik és maradandóvá válik.

Egy nagyszerű hír azoknak akik nem voltak ott Nyíregyházán vagy még egyszer, esetleg kétszer szeretnék színpadon látni őt a közeljövőben; novemberben a MÜPA-ban ad két koncertet a Flamenco Jazz Fesztivál frontművészeként.

endre

[2006.09.06.]