10 év a pokolban

Se torta, se gyertya, csak sok riff és rajongó a Crhistian Epidemic jubileumi kocertjén.

Cirka 10 évvel ezelőtt Lábatlanban fordult pár srác a zene egy sötétebb válfajához, hogy megmutassák mire képesek, és mit tudnak agytekervényeikből a hangszerekkel megszólaltatni. Azóta a hazai underground élet egyik, legnagyobb zenekrává nőtték ki magukat, ezt 2 demo, 1EP, 3 nagylemez és megszámlálhatatlan koncert bizonyítja. Az említett hangzó anyagokból több, mint egy órás válogatással remegtették meg az indián sátor falait. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

A Wigwam sajátos profiljához tartozik, hogy este tizenegynél korábban nem kezdődnek koncertek. Amennyiben mégis, akkor vagy egynél több zenekar lép a színpadra vagy Junkies matiné van. A mi esetünkben az első példa vált valóra, így 22h magasságában elkezdhette bemelegíteni a közönséget a Malediction. Addig persze a jónép feltalálta magát egy korsó sör mellet, vagy a tapasztaltabbak pár üveg és haver társaságában a csillagos ég alatt. Az utóbbi vén rókáknak is köszönhetően, a vendég zenekar műsorát még elég kevesen látták. Erőteljesen a húrok közé csaptak, de valahogy emlékfoszlányaimban nagyobb zúzásnak az emléke derengett, még régről. Na, de a végén, a Slayer örök klasszikusának számító Black Magic-el kárpótolták kis csalódásomat. A fekete függöny egy időre eltakarta a színpadot, de csak, hogy a születésnaposok felkészüljenek az ünneplésre.

Kezdetét vette a Purgatory intro, majd egy régről előkapart nótával egyből sikerült is bemozgatniuk a nagyérdeműt. A küzdőtér is megtelt több száz emberrel, akik heves fejrázással fogadták a Crhistian Epidemicet. A death metal életművükből egy hatalmas csokorral kaphattunk halló járatainkba. Nem akarom, most untatni az olvasót, ezért a setlist leírása elmarad. Elégedjen meg mindenki annyival, hogy mind a 3 albumukról szépszámmal válogattak. Ráadásul olyan nóták is előkerültek, amelyeket még nem hallottam koncerten. Egyszóval a felhozatalról mindenképp elmondható, hogy kielégítő volt. Ráadásul több régi tag is tiszteletét tette, énekes gitáros és szintis poszton. Bebizonyítva, hogy nem veszítettek formájukból. És, hogy minden tökéletes legyen, a helynek köszönhetően a hangzás is eléggé helytálló volt, (ami nem mondható el minden Epidemic koncertről).

Varjú Dávid

[2006.10.02.]