Mi legyen a lemezborítón?

A legegyszerűbb, ha ezt profira bízzuk. Herczeg Zoltán és Nánási Pál neve elég jól cseng ahhoz, hogy a Lovegun első lemezén profi képek és megjelnés legyen.

Persze egy ilyen eseményen én is ott akartam lenni, hogy egy kicsit ellessek a nagyoktól. Aztán kiderült, hogy ők is csak emberek. Herczeg azon dühöng, hogy a varró(nő)je már megint nem azt csinálta amit kért tőle, és különben is megy el az országból ahol egy semmittevő fontosabb mint a művészet… Fényképezés csúszik, mert Noa haja olyan de olyan de olyan hosszú, hogy kilóg a sminkszobából.

A fiatalok viszont fiatalok, élvezik az életet, jó alany módjára öltözködnek, sminkelnek, készülődnek…

- Mi ebben neked a kihívás? – kérdeztem Herczeg Zoltánt.
- A kihívás maga feladat volt amit kértek tőlem. Oyan merészet mondtak nekem, hogy ez legyen nagyon huszadik századi, sőt huszonkettedik századi, future rock, nagyon modern, haladó, látványos, de mégse túl színes. Rögtön le is redukáltuk három színre, fekete-fehérre és pirosra. Illetve ők csak fekete fehéret mondtak, én tettem bele pirosat. A kiadónak az volt a kérése, hogy ne legyen túl teátrális. Én ugyan nem tudom ez alatt mit értettek, de ha valami XXII századi überrock akkor az teátrális. Ennyi instrukció volt, hogy ennek feleljek meg és tegyem bele az összes kreativitásomat. Négy olyan rajzot tettem le az asztalra ami megfelelt ezeknek. Meg szerettem csinálni, mert amikor azt mondják, hogy nagyon über, meg nagyon haladó és ne fogjam vissza magamat azt nagyon imádom csinálni. Úgyhogy imádtam. A végeredmény baromi jó lett így egybe. Amit most látsz azok az utolsó technikai simítások, az utolsó kis részletek helyreigazítása. Van még egy óránk, sikerülni fog. Úgy gondolom, hogy ezzel a style-lal amit most csináltam nekik, meg lehet fotózni Magyarország legeslegjobb zenekari fotóit. Szilárd meggyőződésem.

- Mennyire ismerted őket e munka előtt? Mennyire vannak ők benne a tervezésben?
- Egy tagot ismertem, a Szityót, vele már 10 évvel ezelőtt is dolgoztam együtt, más zenekarokban is, meg privát is vett tőlem ruhát többször, jó barátok is voltunk. Őt hagytam utoljára, mert tudtam, hogy vele lesz a legkönnyebb dolgom. Tudom, hogy glam-et szeret, rocker, világéletáben fekete, bőr, izompóló és jó alkata van, bármi jó fog rajta állni. Gyűrűk, övk, szoval ő könnyű volt. A többieket most láttam először. ZZ-nek is könnyű volt megcsinálni a ruháit, mert ő egy határozott karakter a kecskeszakállával és a punk hajával, hogy tudtam, hogy neki valami streetesbe hajló dolgot fogok csinálni. Így jött a csíkos póló és a bricsesznadrág, kapott hozzá egy zakót és az egészre ráhúzok eg ymilitary trash-t. Utána jött a Lajos mester. Amikor először megjelent nálam mondta, hogy a hosszú hajhoz ragaszkodik. Na mit lehet ezzel csinálni aki ragaszkodik a hosszú hajához és nincsen szőrzete sem. Mivel lehetne feldobni? Akkor jött a nagy ötlet, hogy legyen ő a legsúlyosabb. Maradjunk a rocknál és csinálunk neki PIROS ruhát. Eddig csak fekete-fehérben gondolkoztam és beugrott, hogy Lajos kap egy olyan piros flash-t, hogy mindenki őt fogja nézni. Annyira piros színfolt lesz a fotón, hogy azonnal rá fog terelődni a figyelem, és ezzal ellensúlyozzuk az ő kicsit kevésbé karakteres ábrázatát. Aztán volt egy csinos lány a Noa, aki meg elég határozott elképzeléssel jött, mondta, hogy neki fűző kell, hozott anyagot, mondta, hogy tütü szoknya, tehát ő kitalálta magát. Az övét csak rendszerezni kellett, formába önteni, és a részleteket megbeszélni. Az ő esete megint egyszerű volt. Amikor a négy rajz egymás mellett volt akkor találtam ki, hogy kinek milyen kiegészítő kell, fejpánt, csuklószorító, csizma, marhabőrből készült strasszos öv, stb. Próbáltam mindig úgy csinálni, hogy az egész nagyon egységes legyen, úgy, hogy mind a négy különböző karakter megmaradjon. Ha egymás mellé állnak, mégis EGY zenekar benyomását keltik. Ebben az volt a nyag kihívás, és ez volt a feladat amit szerintem jól meg tudtam oldani.

Másnap azért sikerült elérnem Nánási Pált, sé őt is megkérdeztem, mi volt a véleménye a csapatról:

- Mi tetszett legjobban a teganpi fotózásban?
- Nagyon szimpatikusak voltak a srácok. Tetszett amit ők kitaláltak, amit képviselni szeretnének ezen a zenei piacon. Az különlegesnek tekinthető. Eléggé extrém, őrült, nem mindennapi dolgot csinálnak, és ez engem szórakoztatott. Olyan szintű extremitásba csúszott át ez a dolog amiből szerintem nagyon keveset tudunk valóban felhasználni, de a szoftosabb dolgokból is sokat lőttünk. Szerintem nehéz lesz a magyar piacon ezt a mentalitást átpréselni, mert sajnos mi még nem tartunk itt. Mindenesetre a munka az szórakoztató volt, velük, mert egyszerűen egy kis felüdülés volt számomra. Nme az volt amit általában szoktunk, hogy kedves aranyos mberek mosolyognak, hanem volt benne egy kis bolondság.

- Szerinted profi fotómodellek a fiatalok?
- Nagyon megdöbbentőek voltak, mert pl. L.A. Lee- ról – aki a legkevésbé tűnt úgy mint aki a kamera előtt jól érezné magát – is lettek olyan képek, az ő karakterét kihangsúlyozva amiről én sem gondoltam volna hogy megvalósítható. Annyira agyament dolgokat csináltak, és ezzel olyan szinten tudtak azonosulni, hogy így aztán profik voltak. Lehet, hogy ha más hangulatú, beállított, pózolós, modelleskedős képeket csináltunk volna, az nem ment volna nekik annyira, de így, hogy magukat adták, és az ő lényüket kellett megjelenítenem, ez semmi problémába nem ütközött.

Szóval a háttércsapat szerint jó volt együtt dolgozni. A hivataols fotókat is előbb utóbb láthatjuk valahol, ha máshol nem, a lemezborítón, addig is mellékellve néjhány ellesett pillanat a készülődésről.

SirOesh

[2006.10.10.]