Acélvárosi Tankcsapda

Biztos már sokan a Pecsás, vagy a Főnix csarnokbeli Tankcsapda koncertre vártok! Mi megelőztünk benneteket, és elcsíptük a TCS-ét Dunaújvárosban!

Miért Dunaújváros? „Helyi” főiskolásokként úgy gondoltuk, ha már egyszer idejön hozzánk a legpatinásabb hazai rockzenekar, hát akkor miért menjünk haza? Utólag nézve nem is döntöttünk rosszul!

Elterveztük, hogy már az előzenekarokat is meghallgatjuk. A tervünket felemás siker koronázta. A kezdésre odaértünk, de akadt egy kis problémánk. Ugyanis a ruhatár helyét a sörcsap és a póló üzlet bitorolta. Ha már a ruhánkat nem tehettük le, kárpótlás képen azért kihasználtuk a „ruhatár” új funkcióit, majd megnéztük, hogy megvan-e a Reactor. Nem is csalódtunk, mikor a színpadon találtuk őket. Sajnos korán rá kellett jönnünk, hogy nem a legélvezetesebb kabátban és pulcsiban tombolni a rock ’n’ rollra. Kénytelenek voltunk elhagyni a koncertet, és lerakni a meleg felsőinket egy közel eső koliban. Ezt persze csak úgy tehettük meg, hogy a szervezők gondoskodtak kimenős karszalagról (ha már ruhatárról nem). Visszafele természetesen enyhén fagyoskodva gyalogoltunk a csarnokhoz.

Már-már örömmel vetettük bele magunkat a tömegbe, mikor a Mantra nyomta a talpalávalót. A Krisna-tudat „keresztes lovagjainak” nem volt túl szerencsés a fellépésük. Náluk a hangosítás enyhén szólva is csapnivaló volt, amit az énekből lehetett hallani, azt elnyomták a kásás gitárok.

Innentől kezdve viszont megfordult a zenekarok szerencséje, a soron következő Road-on már érezhetően jobban működtek a hangtechnikusok. Kijavítottak, amit csak tudtak, az már pedig megint csak más kérdés, hogy valójában a sportcsarnok akusztikáját nem koncertre tervezték. A viszontagságok ellenére nekik sikerült elég jó hangulatot teremteni az egyre nagyobb közönségben. Habár a hallgatóság kezdetben még a Tankcsapda nevét skandálta, az énekes lelkesedését látva gyorsan áttért a kórus Roadra. A legnagyobb lelkesedést talán az Afrika című örök klasszikus feldolgozása okozta. Az elején még csodálkoztam, hogy hogyan illik be ez a kicsit modern metálos beütéssel rendelkező rockbanda setlistjébe, de végül is sikerült jól megoldaniuk a feladatot.

Végül teljesült a szinte teltházas teremnek a kívánsága és Lukácsék a húrok közé csaptak. Mivel a koncert a Mindenki vár valamit turné keretein belül került megrendezésre, ezért nem meglepő módon az új albumról kaptunk egy nagy csokorra való dalt. De azok sem csalódtak, akik inkább a régi dalokra vannak rákattanva. Főleg egy konkrét, 3 számos blokk pörgette meg a hajkoronámat (Szívd, Johny a mocsokban, Terrorista vagyok).

Lukács nosztalgiázott is egy keveset, amikor először - még a főiskola ebédlőjében, mely ma is rockzenének ad otthont Rockmenza néven szerda esténként - léptek fel a városban, aztán jött a valamivel nagyobb Aréna, és most már kinőtték az összes kis helyet és a város legnagyobb csarnokában onthatják az akkordokat a rockerek fülébe. A koncert végére már tényleg nem kellett semmi extra, a másnap pedig akarva akaratlanul is megvolt.

Varjú Dávid

[2006.10.31.]