Máté Péter 60 éves lett volna

De sajnos rajongói és tisztelői csak emlékkoncerttel adózhattak emlékének.

„Vasárnap volt, vasárnap volt…” De még milyen vasárnap. 2007. február 4-én Máté Péter 60. születésnapját ünnepelte a szakma és a közönség. Két teltházas koncert került megrendezésre a Művészetek Palotájában, ami méltó színhelyéül szolgált a tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt énekesre, zeneszerzőre és dalszövegíróra való emlékezéshez.

A színpad a régi táncdalfesztiválok hangulatát idézte, természetesen a XXI. század technikájával. A zenekaron kívül, vonósok, fúvósok és négytagú vokál szekció is a helyet kapott a fellépő művészek mellett. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem méltán szolgált rá hírnevére, hiszen még a legutolsó soraiban is kristálytisztán hallatszottak a különböző hangszerek és a dalszövegek. A színpad feletti kivetítőn a művész régi fényképeiből láthattunk válogatást, ezzel is mintegy megidézve Őt a helyszínre.

Konyakkal lépett színpadra

Az est házigazdája Miller Zoltán volt, aki egy pohár konyakkal kezében lépett színpadra és megható köszöntőjével megalapozta az est hangulatát. A monológban Máté Pétert egy minőségi konyakhoz hasonlítja, mely ahogy telik az idő egyre csak jobbá, nemesebbé válik, majd a pohár egy fehér abrosszal leterített asztal vendége lett a koncert ideje alatt, hogy el ne feledjük ezeket a nyitógondolatokat.

A kétszer 50 perces műsorban egymás után csendültek fel az ismertebbnél ismertebb dalok. Személy szerint nem is gondoltam volna, hogy ennyi Máté Péter dalt ismerek, ám miután már sorozatban a tizenötödik dalt énekeltem együtt a fellépő művészekkel rá kellett jönnöm, hogy a Hull az elsárgult levél, a Zene nélkül mit érek én, az Egy darabot a szívemből és a Most élsz talán jobban életem részei voltak és lesznek, mint gondoltam volna. Sejtésem szerint ezzel nem voltam, vagyok egyedül.

Mielőtt színpadra lépett volna, minden művész felvételről beszélt Máté Péterhez fűződő kapcsolatáról, és miért tartja zenéjét meghatározónak még ma is. A fellépő művészek között volt Malek Andrea, Gallusz Niki, Payer András, Gáspár Laci, Havas Lajos Chico. A Bolyki Brothers acapella énekegyüttes egyedi előadásmódja elsőre talán sokaknak meglepetést okozott, ám végül nagy sikert arattak.

Elmegyek....

Számomra a Back II Black zenekar fellépése jelentette az est fénypontját. Bebe - bevallottan is - kissé megilletődve lépett színpadra, ám fergeteges hangulatot teremtett zenekarával együtt. Majd következett az egyik, ha nem a leghíresebb szerzemény, az Elmegyek. A dal végén Bebe még a közönséget is megénekeltette, ami talán a legmeghatóbb pillanata volt az egész estének.

A nagy sikerű budapesti előadások után az emlékkoncert vidéki turnéra indul, melynek első állomása 2007. február 28-án lesz Debrecenben, a Kölcsey Központ Nagytermében.

-tl-

[2007.02.11.]