Halász Judit: Minden díj egy plusz ajándék

Halász Judit „Minden felnőtt volt egyszer gyerek” albuma az idén kiérdemelte a MAHASZ Fonogram-díjat. A népszerű színész-énekesnő ez alkalomból adott interjút a Zene.hu-nak.

– Hogyan fogadta az elismerést?
– Természetesen nagyon örültem. Ekkor találkoztam először a Fonogram-díjjal. Bevallom, nem figyelem a díjazásokat. Elsősorban azért dolgozom, hogy örömet szerezzek a munkámmal. Minden díj egy plusz ajándék, ami azt jelenti, hogy figyelnek a tevékenységemre.

– A meghívás ellenére nem jelent meg a díjátadáson. Miért?
– Előadásom volt a színházban. Emiatt sajnos nem tudtam személyesen átvenni a díjat.

– A pletykák szerint azt sérelmezte, hogy keveset foglalkozik önnel a sajtó….
– Ez szamárság, épp eleget foglalkoznak velem. Nem tudom ki terjeszt ilyesmit.

– Az elismerést az "Év gyerekalbuma" kategóriában kapta. A nagylemez azonban nem csak a legfiatalabb nemzet képviselőinek szól. Jól látom ezt?
– A fellépéseimen szép számmal vannak felnőttek is, akik közt többen már gyerekként hallgatták a dalaimat. Ebből is kiderült, hogy én nemcsak a gyerekeknek énekelek, hanem a szülőknek is, hiszen ezeket a megzenésített verseket ők is hallgatják. És, ha együtt tudnak örülni, akkor ez rögtön családi programmá válik. Ezért válogattam olyan íróktól, költőktől, akik egyaránt szólnak a gyerekek és a felnőttek nyelvén. Exupéry kis hercegének, a Micimackónak illetve Janikovszky Éva és Weöres Sándor írásainak többek között ez a titka.

– Már készül a következő albumra. Mit lehet erről tudni?
– Kiválasztottam a verseket és átadtam a zeneszerzőknek. Ők azonosak az előzőekkel, név szerint Bródy János, Tolcsvay László, Bódi László (Cipő), Móricz Mihály, Anti Tamás, és ifj. Födő Sándor, akik már dolgoznak a dalokon. A címe, pedig vagy az lesz, hogy „Hívd a nagymamát” vagy az, hogy „Mire való a nagymama”.

– A közel harminc éves zenei pályafutása során szinte mindent elért, amit egy zenész elérhet. Vannak még céljai?
– Továbbra is az, hogy az irodalmat könnyen megtanulható formában ismertessem meg a fiatalokkal. Ezáltal, ha megtanulnak egy dalt, akkor egyúttal egy verset is megjegyzenek. A kicsiknek így könnyebben megy a verstanulás. A költészet a magyar irodalomnak talán legértékesebb része, de a kor, amelyben élünk, nem kedvez a lírának. Szeretném, ha a lemezeimet hallgató gyerekek majd egyszer felnőttként felfedeznék azokat az értékeket, amelyeket a dalok rejtenek. Ha nem hangzik fellengzősen, azt mondanám, hogy ezt a színész vagy az előadó talán kötelező missziójának érzem. Hogy nem kergetek hamis illúziót, arra ma már számtalan visszajelzést kaptam azoktól a fiatal felnőttektől, akik úgymond az én dalaimon nőttek fel. De nem szeretném, ha ezt csak az én érdememnek hinnék, mert Bródy az első pillanattól kezdve a legfontosabb segítőtársam volt ebben. Azok a dalok, amelyeknek ő írta a versét-zenéjét, mindegyik lemez alappillérét képezik.

– Milyen szempontok szerint válogatja ki a „nóták” alapanyagát, a verseket?
– A saját ízlésem szerint. Persze nagyon fontos az a prózai szempont is, hogy ne legyen se túl hosszú, se túl rövid. Jó, ha nem csak az élet szépségéről szól, de van valami sajátos hangja, esetleg humora, játékossága. Nehéz erre válaszolni, de aki sok verset olvas, valahogy kinyílik a szeme arra, ami érdekes. A jól ismert klasszikusoknak egy-egy ismeretlen versét olvasva néha könnyen kitalálható ki írta. A következő albumomon lesz Szabó Lőrinc, talán Kosztolányi Dezső és több kortárs költő alkotása. Persze a címadó dalt most is Bródy írta, remek, szellemes. Szóval mikor a kezembe adta, megnyugodtam.

– Ez az interjú a Zene.hu internetes zenei lapban jelenik meg. Ebből adódik a kérdés: milyen viszonyban van a világhálóval?
– Gyenge viszonyban, olyannyira, hogy alig tudom használni. Az utazások előtt gyakran felmegyek a webre, amikor szobát foglalok, programokat keresek és a pénzügyeimet is a világhálón keresztül intézem. Internetes lapokat ritkán, de szoktam olvasni főleg akkor, ha felhívják a figyelmemet az érdekességekre. Ígérem, hogy Zene.hu-t meg fogom nézni. Szerencsére könnyen megjegyezhető címe van, így tuti hogy ezt nem felejtem el. Fontosnak, érdekesnek és az emberek életét megkönnyítőnek tartom az internetet, de miután sok idő eltelik két használat között, így bizonyos dolgokat elfelejtek. Sajnos ritkán van időm, de nagyon szívesen megtenném gyakrabban.
Bíró Zsolt

[2005.06.06.]