Budaörsi Napok sok-sok zenével

Alig ötven emberrel kezdődőtt, és pár ezerrel ért véget a Budaörsi Napok (BN) idei nyitánya. A Zagastic-ra, a koncert kezdetén csak kevesen voltak kíváncsiak, viszont a harmadik számra már nehéz volt megmoztulni az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollágiumában (KCSSK).

A Zagastic nyitotta meg az idei BN-t, koncertjük az első percekben alig pár tucat embert vonzott a Dokk-C89 színpad közelébe, de mindez csupán annak volt köszönhető, hogy a látogatók a háromnegyed órás csúszást sörrel próbálák feledni. Az első akkordok felcsendülése után két perccel a tánctér megtelt, mindenki elfeledte minden földi búját, a zh-k és hasonló kellemetlenségek terhét, és átadta magát a reggae nyugtató hullámzásának. A nagyszínpad előtt eközben ötszáz fő követelte a "három hülyét", a Belgát. Nem is kellett várni, Bauxit, Tokio és Mégötlövés hallgatott a hívó szóra, hamarosan meg is jelelentek a pódiumon. Elmaradhatatlan társuk, dj Titusz kísérte őket, és rögtön bele is kezdtek, a Királyok a házban című klasszikusukkal. Ezt követte a Szerelmes vagyok című opusz, majd az elmaradhatatlen Nemzeti hip-hop, és még megannyi Belga sláger.

Közben a Bolyai színpadon a Candy Shop játszott, lendületes, mindenkit megmozgató koncertet produkálva, a mellettük lévő My színpadon pedig ezekben a percekben fejezte be koncertjét a Laza Sójom, melynek közönsége önmagából kivetközve tombolt, ugrált, mint annak idején őseink, az Illés egyik utolsó búcsúkoncertjén. A Zagastic ekkor még mindig játszott, és itt kerültek elő a halhatathan Bob Marley számok, a One love és társai. Néha gerjedtek, néha kicsit rosszul szóltak, de mégis a mieink, a legjobbak közül valólk.

Pár perc egy bárpult előtt, ahol zúzós d'n'b szólt, és már rögtön meg is tudtuk, hogy miért pakolt fel a Belga egy dobszerkót, erősítőket, meg gitárokat a színpadra. A koncert végén, utolsó számként eljátszották a Klimaxot, úgy, ahogy egy igazi metál banda csinálja. Majd következett még egy ráadás. Nos ezt nem tudom hova tenni. Olyan metál, meg punk, meg hc, meg minden. Igazi vadállatkodás, melynek végén még a legszolídabb bölcsészhallgató lányok is metlálvillákat formálva üvöltötték az örökzöldet: vissza, vissza.

Persze nem jöttek vissza, és nekünk maradtak a világ legnagyobb slágerei, négy színpadon, mindenféle stítusból és korból, a 60-as éveltől napjainkig, a rock 'n'roll-tól a breakig. Világmegváltó hangulat, pár ezer fiatal önfeledt szórakozása. Ha lemaradtál róla, még van időd, a KCSSK ajatajai péntekig mindenki előtt nyitva állnak.

-bd-

[2007.03.27.]