Mániákus Metálosok

Idén is megrendezésre került a Metal Mánia fesztivál. Ezúttal rendhagyó módon, kissé szűkösen az Almássy Téri Szabadidő központ adott otthont a nemzetközi fesztiválnak.

Már szinte megszokott, hogy egy koncert sem kezdődik időben kis hazánkban. Most sem csalódtunk. A kiírt háromnegyed hármas kezdés helyett, bő fél órával négy után kezdett zenélni az ózdi Remorse. A zenekarhoz nemrég csatlakozott, Decadenceből már ismert Ráckevei Imre példásan helyt állt az ország legnagyobb, már húsz éves trash banda frontembereként. A saját számaik mellett, a Metallica Battery című klasszikusa okozta a legnagyobb pörgést.

Az időcsúszás következtében minden zenekarnak kevesebb játékideje maradt. Így járt a Cadaveres is. Nagyon jól játszottak, meg is mozgatták a közönséget rendesen, mint ahogy az utánunk következő Watch My Dying is. Mint utolsó magyar fellépők, talán ők jártak a legrosszabbul, mindössze húsz percig játszhattak, de azt maximálisan kitöltötték.

A Korpiklaani táncra perdítette a közönséget. A finn folkmetalban utazó bandát már csak nézni is élvezet volt. Mint ha a zenészek egy skandináv népmeséből csöppentek volna a pesti színpadra. Főleg a basszusgitáros hasonlított egy jóságos törpre. Az alap rock zenekar felállás mellett, harmonika, hegedű és skótduda is helyet kapott a zenekarban. Így az összhangzás egyik eddig általam hallott zenekarhoz sem volt hasonlítható.

Tragikus jelenet

A depressziónak és szomorkodásnak is eljött az ideje, amikor a My Dying Bride melankólikus dallamai csendültek fel. A koncertért köszönet illeti a hangosítókat, mert a megszokotthoz képest kiváló minőségben szólt a zenekar. A doom metal sztárjai nagyon komplex összeállítással álltak a magyar közönség elé. A legnagyobb kedvenceket, válogatták össze. Az elején még a lassú számok kerültek terítékre, majd a koncert végefelé már a régebbi, agresszív death számok is előkerültek. A zene mellett Aaron (ének) szolgáltatta a színpadi képet a látványos szenvedésével.

A hangosítás előbbi dicsérete a Testament esetében nem csak hogy elmaradt, hanem siralmas volt, amit a zenekarral műveltek. Az elején még a Bay Area Trash királyai nagy lendülettel kezdtek a zúzásba, majd két-három szám után, már csak Chuk Billy énekét lehetett hallani és kontrollládákat. A zenekar látszólag észre sem vette, hogy a közönség felé szinte semmi hang nem jut el, szívvel-lélekkel nyomták tovább a showt. Ez a tragikus jelenet legalább tíz percig tartott, majd valami csoda folytán életre keltek a hangszórók. A rajongók is annyira megörültek, hogy egy-egy szám alatt az első emeleten lévő terem padlója beremegett, mint ha földrengés lenne.  Ezzel együtt egy jól sikerült, élvezetes koncert emlékével, és zúgó füllel térhettünk nyugovóra.

- Varjú Dávid -

[2007.03.29.]