Neo-közi utazás

Kedvenc magyar electro-pop csapatunk, a Neo nemrégiben megjelent lemezbemutató-dvdjét néztük meg (párszor). A Planetary Voyage a 2006-ban megjelent Maps for a Voyage album bemutatkozó koncertjét tartalmazza, némi extrával nyakon öntve.

A Planetáriumban rendezett koncerten egy igényes és különleges vizuális show keretein belül mutatja be a Neo az új dalokat. Immáron az új felállásban, Moldvai Márk nélkül, Hodosi Enikővel és Kőváry Péterrel kiegészülve. A stílus is változott: picit "hangszeresebb", éneklősebb, rádióbarátabb lett a zene. Van aki örül ennek, van aki nem, mindenesetre a profizmus megmaradt: a Neo ebből is kihozza a legjobbat.

Párszor végignéztem a DVD-t és előszedtem az albumot is. Mindezek után jobban tetszett; végül is minden megvan a Neo-ban, aminek meg kell lennie egy korrekt zenekarban: gyönyörű énesesnő, kellően karakteres gitáros, jól megírt zenék, jól kitalált stílus. Nagyszavak ezek, de mondjuk azt, hogy világszínvonalú, jövő-pop.

A menü elég egyszerű. Megnézhetjük egyben is a koncertet, de választhatunk számonként is. A Documentary-ban találunk két videót: az egyik az album előkészületeit mutatja be, míg a másik a DVD és a koncert munkálataival ismerteti meg az érdeklődőt. Van még Photo Gallery sok képpel és extraként a Kontroll-hoz készült néhány videó.

1 for the money, 2 for the show

Az Intro mellett még 14 számot bólogathatunk végig. Nagyrészük a Maps for a Voyage albumon található, a Diskhead és a Renard még az előző lemezről, a Control pedig a filmzene albumról lehet ismerős.

A Planetárium tökéletes választás volt. A helyszínen volt minden: plazmakijelzők, LED-fal, projektorok, lézer, egyszóval maximálisan megtámogatták a hangzást egy kis látnivalóval. Persze bizonyára jól is szólt. Ezt csak az tudná megmondani, aki a helyszínen élvezhette végig a koncertet. Ez igaz a látványra is: a DVD nem igazán tudta "átadni" a helyszínen tapasztalható vizuális hatást.

A Showdown on Hell Street című dalnál jól néz ki, amikor a felosztott kivetítőn, a belépő hangszerek megjelennek szépen, egymás után. Aztán megtelik az egész fal és máris "ezer" hangszer szól: nagyon kitalált.

A fellépésen Benedek Tamás dobos és (egy-egy számban) egy négytagú fúvóskar egészítette ki az alapból háromtagú Neo-t. A koncerten valami hihetetlen mennyiségű hangszert pakoltak ki (melynek nagy részét, talán mindet?) meg is szólaltatták: volt harangjáték, theremin, sőt csőharang is - ami egy közel másfél méteres "csövekből" álló szerkezet, amit fakalapáccsal bírnak hangok kibocsájtására.) Az utolsó számnál, a vége felé az énekesnő látványosan, a levegőben hadonászva változtatja egy hang paramétereit.

Utazni szeretünk

Látványos volt a koncert, bár DVD-n nem volt az igazi. Ott kellett volna lenni. Legalább arra jó volt a lemez, hogy tudd, miből maradtál ki. A dalok színpadon való megszólaltatása is jól sikerült, nekem jobban tetszettek élőben, mint az albumon. Igaz, olyan nagy különbség azért nem volt köztük: szépen keverték, néha túlzottan is olyan, mintha stúdióban játszanának. Persze minden fellépés alkalmával nem tudják majd ezt a steril hangzást reprodukálni. Nem biztos, hogy nagy baj lenne.

A DVD egyébként jó.

-nagymester-

[2007.04.26.]