Back II Black a színpadon, buli a küzdőtéren

10 éves születésnapját ünnepelte a Back II Black, nomeg a Millenáris Teátrum csurig telt küzdőtere.

Szép tavaszi estének ígérkezett, még a ruhatárat sem kellett igénybe venni, olyan meleg volt. Mivel már az elején mondták, hogy legalább félórával később lesz a kezdés, mint a kiírt, egy kicsit sétáltam a Millenáris jól-karban-tartott kertjében. Illetve jól-karban-tartott-volt kertjében, mert a gyepen látható rücsök (= bokáig csikkben, sörösüvegben és dobozban tapicskolás) a várklubbeli bulik reggelére emlékeztetett. A jövő háza előtt a jövő nemzedéke mutatta be, mi lesz ha kilépnek a nagybetűs életbe. Úgyhogy visszamentem a koncertterembe, ahol már nem igazán lehetett mozogni. Illetve lehetett volna a hátul elhelyezett széksorokban, de oda valahogy nem akaródzott senkinek elmenni.

A felvezető DJ egy jó darabig szórakoztatta a közönséget, mintegy előzenekar helyett, a funky őskorából és napjainkból álló szettjével. Nem is kis sikerrel, hisz nem fütyülték ki, és skandálták, hogy Back II BLack, pedig jócskán a kezdési időpont mögött voltunk, hanem már ekkor elkezdődött a buli. Aztán jöttek a fiúk, és csaptak a lecsóba. Kezdődött a jó két órás buli, ahol alig volt olyan szám amikor ne lett volna az emberek többségének a keze a levegőben.

Kezdett a mostani felállás, de nem sokáig, jöttek a volt tagok (Kató Zoli, Guru), Ferenczi Gyuri is beszállt néhány szám erejéig, Fekete Kovács Kornéltól is hallhattunk valamicskét, Nagy Laci is gitározott nekünk és nem maradhatott el Havas Lajos produkciója sem. Chico ezúttal Michael Jackson egyveleget adott elő, profi táncosokkal a háttérben. Egyébként a tánckar végig pörgette a társaságot, fáradhatatlanul ropták a színpadon. A többiek meg a küzdőtéren, a maguk pár tized négyzetméterén.

A Back II Black eredetileg bulizenekarként indult, tehát most is felcsendültek a saját számok mellett/között a 80-as 90-es évek funky slágerei. A saját számok (a Szerelembombától kezdve Guruval a címszerepben a Sodor a funky-ig) ugyanolyan sikeresek voltak, mint a klasszikusok számai.

És a végére, a ráadás előtt még Pásztori úr is bejött, hogy a zenekarnak ünnepélyesen is átadja az aktuális aranylemezt a DVD eladások miatt… Aztán persze már a színpadon maradtak még egy kicsit játszani.

Mindenki nagyon jól érezte magát, a fiúk (és lányok) ismét nem okoztak csalódást a nagyközönségnek, sőt mi több, jól láthatóan ők is legalább annyira élvezték a zenélést mint mi a hallgatást. Bebe a vége felé rárakott még egy lapáttal és énekeltette a közönséget aki ekkorra már minden gátlását levetette, tehát én ott az árokban nem tudtam eldönteni, hogy a zenekar sokezer wattja miatt dugult be e fülem, vagy a lelkes közönség miatt.

SirOEsh

[2007.04.23.]