Őrült tempó a Reggae Camp-en

A Reggae Camp második napján nem változott semmi: szól a jó kis reggae muszsika, fogy a sör, a látogatók jelentős része pedig rasta. Aki tegnap este ott volt, az láthatta a Re-G-t, az LB 27 Riddim Bandet, a Paso-t és a német Leo's Den-t.

A napot a Re-G nevű zenekar kezdte a színpadon. A csapat március óta új felállásban terjeszti a modern roots reggae-t. Utánuk a főszervezők álltak fel a színpadra: máris kezdődött az LB 27 Riddim Band koncertje.

A Ladánybene ezen formációját a riddim alapú zenélés kedvéért hozták létre. Az Riddim Band-es fellépések annyiban különböznek az eredeti LB 27 koncertektől, hogy itt szabadabban játszák az eredeti számaikat és számos Bob Marley és Burning Spears témát visznek bele a műsorba. Ilyenkor általában hívnak vendégeket is a színpadra, ez most sem volt másképp: a NiceTime énekesnője segítette ki a formációt néhány szám elejéig.

Hello Gagarin!

Pörgősebb műsornak ígérkezett a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje. A csapat ős Reggae Camp-es, lazábban is álltak hozzá a koncerthez. Olyan volt, mintha otthon játszottak volna.

Jellemző a PASO koncertjeire, hogy már az első számnál megadják azt az őrült tempót, ami majd végig jellemzi a bulit. Most is ez történt: nekifeszültek és hihetelen módon tolták a ska muzsikát. Megfelelően "őrült" arcok mind: az énekes KRSA a fehér öltönyben, Mr.P a grimaszoló billenytűs (aki egyébként még Zságer Balázsnál is jobban el tudja ragadtatni magát) nem is beszélve Gyuriról a hegedűsről. Rutinos, jól összeszokott, profi zenészekből áll a PASO, csak sikerük lehet.

A koncert vége felé megmutatták, hogy a reggae-t is érzik: lenyomtak egy gyönyörű, elszállós számot hegedűvel, ének nélkül. Isteni volt. Nem ártana néha a pörgősebb ska szerzeményeket időnként megtörni 1-1 reggae vagy dub számmal. Egyrészt mert tud pihenni egy kicsit a közönség, másrészt meg olyan szépen játszák, hogy kötelező lenne! Hosszabb koncertet adtak, mint a déluáni fellépők és még így is jutott idő a ráadásra.

A PASO-ról távozó emberek még percekig énekelték és dúdolták az utolsó számot. Ennyi. Talán ez mondja el a legtöbbet a hangulatról. Lal-la-laaa la-la-lalalala la-la-laaaa...

Jófej németek - Leo's Den

Néhány perc átszerelés után - ennyi idő kell is a regenerálódáshoz - már kezd is a Leo's Den. Könnyed, mégis feszes ritmusok, erős basszus és kongák. Erre az alapra énekel rá - hol németül, hol angolul - SunOne és Sister Progress.

A színpad előtti tér gyorsan megtelt és mindenki elkezdett táncolni. Nem is tehettek mást, hiszen a német roots reggae csapat zenéje hívogatta az embereket. A Leo's Den évek óta járja Európa fesztiváljait, ez meg is látszik rájtuk: simán, rutinosan hozták a bulit. Egyértelműen a legszimpatikusabb német csapat, akit eddig láttam. Respekt Germany!

-nagymester-

[2007.07.28.]