Miki bá’ megint nagyot dobott

Tizedszerre is megtöltötte Fenyő Miklós a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőterét, de később a buli a színpad elé tömörült.

Este nyolckor, a kiírt kezdési időpontban még hosszú sorok kígyóztak a bejáratok előtt, pedig mindenkinek volt jegye. Néhányan járták körbe a tömeget “jegyet veszek” megjegyzésekkel, de jól láthatóan eredmény nélkül, mert akinek megvolt, az már nem volt hajlandó megszabadulni tőle.

Azért csak mindenki bejutott, és a kötelező szponzorfelsorolás után végre bevonult a Fenyő gyöngye zenekar, a jampik és természetesen a főhelyen jelent meg maga Fenyő Miklós, azt est csillaga. És kezdődött a buli.

Fenyő munkássága az elmúlt évtizedekben akkora repertoárt eredményezett, hogy annak bemutatására nem lehetett elég a csendrendeletig rendelkezésre álló idő, így nem is próbálkozott vele, inkább csak szemezgetett. Ez azt jeleti, hogy néhány nagyon ismert dal kimaradt, azt viszont nem jelenti, hogy a közönség ne énekelte és mozogta volna végig a koncertet. Az elején tele volt a nézőtér, néhány lelkes rajongónak csak állójegy jutott, de ahogy haladt előre a program egyre több szék maradt üresen, és az oldalsó lépcsők kezdtek megtelni táncoló fiatalokkal – fiatal alatt értsd 9-től 99 évesig mindenkit.

A saját program mellett persze jöttek a fellépők is sorban, kedves barátai Miki bá’-nak egytől egyig. Szandi és Baby Gabi duettjét és játszadozásait hallgathattuk, természetesen nem maradhatott ki Szandi és Fenyő duett sem. Így a sokadik Fenyő buli után azért látszik az idő mind Szandin, mind Baby Gabi-n. Felnőttek. A kislányokból érett asszonyok lettek – mindenféle negatív felhang nélkül. Szandi harmadik babája után úgy néz ki, hogy csak na. Gabi végre szedett magára egy kis húst, sokkal nőiesebb lett tőle. S a közönség ugyanazzal a kitörő lelkesedéssel fogadta őket mind hajdanán.

Miller Zoli és Heilig Gábor ellensúlyozták a vendéghölgyeket az est során. Heilig szerintem már soha nem fog megkomolyodni. Ha már eddig nem tette, akkor most már minek, mindenki így szereti. Amíg Fenyő egyet mosakodott és átöltözött, az erre az alkalomra átírt dalokkal szórakoztatott minket, majd Fenyő vissztérte után szintén mai változatban adták elő a Te és én-t – mely során mindketten a korukat figurázták ki, de teljesen feleslegesen. Annak ellenére, hogy óra szerint már leélték életük javát, igenis tudnak olyat mutatni a színpadon amit a mai fiatalok is megirigyelhetnének. Miller Zoli pedig a fiatalabb, musicales nemzedékhez tartozik, néhány Fenyő hathatós részvételével keletkezett futó musicalből hallhattunk számokat.

A jampik is kitettek magukért, szinte minden fellépésükkor más ruhában voltak és végig táncolták az estét, boldogan, felszabadultan, mintha nem is koncertfellépők lennének, hanem egy esti buliban ropnák.

Ja azt még nem is mondtam, hogy új Fenyő lemez várható, aminek a bemutatója decemberben lesz az Arénában – jelentette be Miki bá’ két dal között.

Sajnos egyszer ennek is vége kellett, hogy legyen. Addigra már a közönség fele a színpad előtt tömörült, tehát akik jó drágán vették a jegyüket az első és második sor közepére, s csak az ékszereiket csörgették, azoknak semmi látvány nem maradt…

Fenyő közönségszeretetére jellemző, hogy a ráadások után, mikor a fények felgyúltak, gépzene szólt, hogy a közönség távozzon. Ám nem akart, csak tapsolt; nos Ő még ekkor is visszakapcsoltatta a színpadi világítást, visszaszólította a zenekart és a táncosokat még egy kis bulira, csendrendelet ide vagy oda.

Köszönjük Miklós bá’!

SirOesh

[2007.08.29.]