Scorpions: Öreg skorpió nem vén skorpió!

Előrebocsátom, nem tudok nem elfogult lenni. Történt, hogy 1986 februárjában a családi Tesla lemezjátszóban a Neoton Famíliát a Scorpions World Wide Live című dupla koncertalbuma váltotta (!), örökre száműzve onnan a populárisabb zenéket. Az addigi „Nyisd ki a szobaajtót, hadd halljuk mi is!” szülői mondatok átmentek a „Csukd be, mert megsüketülök!” kiáltásokba. Szóval így kezdődött a hard rock és heavymetal zenékkel történő ismerkedésem, de elfogultságom némileg talán megbocsátható.

A 2006 augusztusában a magát Európa legnagyobb heavymetal fesztiváljává kinövő Wackenben 60.000 néző előtt felvett 139 perces koncertanyag a zenekar pályafutásának esszenciáját adja, legalábbis a rajongók szerint, hiszen a banda honlapján ők szavazhatták meg a tracklist nagyrészét. A koncerten fellépett az együttessel Uli Jon Roth, Michael Schenker és Hermann Rarebell, vagyis azok a zenészek, akik ugyan ma már nem az együttes tagjai, de hosszabb-rövidebb ideig tevékenyen részt vállaltak a zenekar közel negyven éve tartó sikereiben.

Aki a Scorpions melodikusabb dalait ismeri csak, az ne ezen a koncerten keresgélje őket. A Holiday és a Still Lovong You a két kivétel, de ezek alapvetések, úgy hogy itt a helyük.

Mindebből adódik, hogy a DVD-vel azok járnak jól, akik a német csapat karcosabb oldalát kedvelik. A lemez nagy részét a 80-as évekbeli, illetve 90-es évek eleji dalok alkotják, de azért a rajongók nem feledkeztek meg a Scorps 70-es éveiről sem, hiszen a Uli Jon Roth és Michael Schenker nevével fémjelzett éra legjobb dalait, mint a Pictured Life, a We'll Burn The Sky, a Lovedrive, az Another Piece Of Meat, vagy a zseniális Coast To Coast – melyhez hasonlót talán csak a Metallica alkotott az 1986-os Orionnal – azért beválasztották a programba.

Meine hangja mit sem kopott

Ezek után a koncertet nem is lehet más jelzővel illetni, mint azzal, hogy fantasztikus. Szinte hihetetlen, hogy Klaus Meine és Rudolf Schenker közel 60 évesen mit művel a színpadon. Meine hangja mit sem kopott, a Speedy's Comingban akkorát énekel, hogy leesett az állam – bár azt nem akarom elhinni, hogy utólag egy picit sem kozmetikáztak rajta –, Schenker pedig fel-alá rohangál két órán keresztül, ami feltétlenül jó kondira vall. Matthias Jabs meg méltán a világ egyik legjobb szóló gitárosa; a The Zoo-ban az a szájgitár még mindig nagyon ott van a szeren.

A publikum – melyben fiatalok és idősebbek egyaránt képviseltetik magukat – láthatóan élvezi a koncertet, s a zenekar hálás ezért: van közönségénekeltetés, és Meine kis túlzással három mázsa dobverőt dobál a nézőtérre. A két ráadásblokk végén egy óriás robotskorpió lépdel elő a három méter magasan elhelyezett dobcucc alól, hogy felvezesse az utolsó nótát, az elmaradhatatlan Rock You Like A Hurricane-t.

Biztos vagyok benne, hogy a még mindig aktív Scorpionstól sok albumot már nem várhatunk, ezért becsüljük meg ezt a kiadványt, mert pátosz vagy sem, ez a koncert is ékes bizonyítéka, hogy nagybetűkkel írták be magukat a rockzene aranykönyvébe.

-hanczattila-

[2008.01.16.]