James 2002-ben megjelent “Boldog Karácsony’!” című lemeze szóló pályafutásának eddigi csúcsa.
Dalai különleges csillogású gyöngyszemek a magyar rockzenében – akár az LGT, akár Zorán, Komár László vagy éppen ő maga adja elő azokat. Ha pedig egy egész albumnyi dalfüzérrel jelentkezik, arra mindenképpen oda kell figyelni. Sajnos ritkán adódik ilyen, pedig James már három évtizede játszik az első vonalban. Eddig mégis csak két szólólemezt készített, “Az időn túl”-t 1986-ban, majd tíz évvel később a “James” címűt. Ennek oka azonban bizonnyal nem a terméketlenség (tehetségéből sokkal többre futná), hanem James visszahúzódó személyisége. Bár szólógitáros-énekesként akár rockbálvány is lehetne, számára mindig is fontosabb volt a zenekar, a produkció minősége, sohasem akarta előtérbe tolni magát.
Merész vállalkozás szerelmes dalokat énekelni ezen a hőfokon: könnyen át lehet csúszni valami szánalmas, nevetséges áriázásba. Mi sem áll azonban távolabb ettől a lemeztől: benne van a latinos szenvedély, vannak gyönyörű ívű dallamok, csodaszép szövegek – de olyan színvonalon, hogy az minden fenntartást szertefoszlat. James mélyen átélt előadásmódja teszi végképp hitelessé a dalokat, érződik a személyes érintettség, átsüt a hangszórón, mennyire belülről fakad minden elénekelt sor. A háttérben pedig nagy muzsikálás folyik: Závodi Gábor markáns, de sosem tolakodó komputeres alapjai és zongorajátéka egészítik ki James összetéveszthetetlen ízű, virtuóz gitározását. Annyira izgalmasak, élők a zenei alapok, szinte hihetetlen, hogy mindez csupán két muzsikus alkotása. A gyönyörű vokálok is Jameset dicsérik, csak a címadó szerzeményben közreműködik Monori Gabi – és sokat hozzátesz a dal szépségéhez. |