Solaris

A zenekar egyetemistákból alakul, 1980. februárjában. Instrumentális, progresszív rock zenét játszanak. A Pink Floyd-King Crimson-Focus-Jethro Tull vonalon indulnak el, ezek mindannyiuk számára fontos hatások. Ahogy a science-fiction is: minden számuk sci-fi adaptáció. (Maga a név Stanislaw Lem klasszikus regényére utal.)

Alapító tagok:
Erdész Róbert – billentyűs hangszerek
Cziglán István – gitár
Kollár Attila - fuvola
Seres Attila - basszusgitár
Tóth Vilmos - dob

Első fellépésük a PM tehetségkutató versenyén van, még az alakulás hónapjában. A nyári döntőn aztán megnyerik első kislemez-felvételi lehetőségüket. A „Solaris” a Hungaroton „Rockhullám” sorozatában jelenik meg.

Tavasszal menedzserként csatlakozik a zenekarhoz Tereh István.

Szeptemberben basszusgitáros-váltás történik: Seres Attila helyét Kisszabó Gábor veszi át.

1981-ben belép a zenekarba Bogdán Csaba (gitár).

Fiatal színészek közreműködésével (köztük van Nádas György is) bemutatják a zenekar első színpadi munkáját, „A fuvolákat nem a szelek fújják....” címmel. A sikeren felbuzdulva Nádassal külön produkciót állítanak össze, amivel megnyerik a Humorfesztivál első fordulóját. Mivel azonban a zenekar stílus-idegennek érzi a kabaré-műfajjal való flörtöt, Nádas Markossal folytatja a versenyt.

Tóth Vilmos katona lesz, helyét előbb Raus Ferenc, majd Gömör László veszi át.

Rengeteget koncerteznek, több, mint húsz rádiófelvételük készül.

A hazai koncertek mellett Lengyelországban és Csehszlovákiában is föllépnek. Játszanak a Budapest Sportcsarnokban és a Tabánban.

1982-ben kiválik Bogdán és Kisszabó, akik Tereh vezetésével megalakítják az Első Emeletet.

Kisszabó helyét Pócs Tamás veszi át, így kialakul a legendás első Solaris lemezt, a Marsbéli Krónikákat készítő felállás: Erdész Róbert-Cziglán István-Kollár Attila-Gömör László-Pócs Tamás.

A lemezen természetesen a régi tagok (Bogdán Csaba, Kisszabó Gábor, Rausch Feri és Tóth Vili) is szerepet kapnak. 1983-ban kezdik meg a felvételeket.

Az album 1984-ben jelenik meg, és közel 40.000 példányban fogy el! Ez egy instrumentális zene esetében kiemelkedő példányszám.

Élő bemutatóját különleges helyen, a Planetáriumban tartják. A Bradbury ihlette anyag egészen furcsa lebegést kap ebben a sajátos környezetben.

Számos díjat nyernek, újabb rádiófelvételek készülnek, egyre nagyobb koncerteken mutatják be a lemez anyagát. Elkészül második színpadi darabjuk, aminek az FMH-ban működő Solaris-klub ad otthont.

A Hungaroton azonban énekest akar. Nézeteltérés támad az egyetlen létező kiadóval, aminek úgy tűnik, nincs megoldása. A zenekar kerek-perec megtagadja a hangszeres zene föladását, így második lemezanyaguk íróasztalfiókban marad (a koncept-album címe szinte hátborzongató jövőbelátást sugall: Los Angeles 2026! Csak a dátum nem stimmel....).

A Hungaroton hajthatatlan.

A Solaris 1986. április 7-én föloszlik. Búcsúkoncertjükön, a Petőfi Csarnokban, telt ház előtt játszák el a hat év szerzeményeit. A közönség 40 perces vastapssal búcsúztatja a zenekart. A Hungaroton képviselői el sem jönnek.

Mindenki azt hiszi, hogy vége.

Aztán, 1990-ben, a zenekar megalakulásának tizedik évfordulóján napvilágot lát egy válogatás-album a meg nem jelent felvételekből (1990), majd még ugyanabban a hónapban a japán King Record megvásárolja a Marsbéli Krónikák külföldi jogait. És anélkül, hogy akárcsak a zenekar egykori tagjai is sejtenék, a Solaris lassan világszerte ismertté válik progresszív zenei berkekben.

Bekerülnek a lexikonokba, különféle progresszív kiadványokba, majd 1995-ben felkérés érkezik a los angeles-i Symphonic progresszív zenei kiadó- és koncertszervező cégtől egy koncertre és élő lemezfelvételre! A Solaris ekkor már közel tíz éve föloszlott!

Némi tanakodás után úgy döntenek, igent mondanak a felkérésre. Nem alakulnak újjá, de óriási lelkesedéssel látnak munkához.

1995. november 26-án mindenki játszik a los angelesi Variety Arts Theatre-ben, aki a zenekar meghatározó korszakában együtt volt: Erdész Róbert – billentyűs hangszerek, Cziglán István-gitár, Kollár Attila-fuvola, Gömör László-dob, Pócs Tamás-basszusgitár, Bogdán Csaba-gitár, Kisszabó Gábor-basszusgitár. Hangmérnökük ugyanaz a Hegedűs László, aki tíz évvel korábban is keverte koncertjeiket. Két menedzser utazik a zenekarral: Tereh István és Böszörményi Gergely, aki a magyar progresszív zene egyetlen hazai megszállott kiadója, és a Solaris utó-életében is óriási szerepe van.

Megdöbbentő sikert aratnak. A közönség ismeri a számokat, hozzák dedikálni a féltve őrzött kincsként birtokolt Marsbéli Krónikákat! A francia Musea cég szerződést ajánl a koncert-felvétel kiadására.

A Live in Los Angeles című dupla album 1996-ban jelenik meg. A koncert egy részletének video-változatát csak külföldön forgalmazzák, a lemez azonban itthon is boltokba kerül.

Élő bemutatója 1996 szeptemberében, Rio de Janeiróban van, a riói Metropolitanban. A közönség itt is megdöbbenti a zenekart. Már nemcsak magyar bakelit-korongokat és japán cd-ket hoznak dedikálni, hanem brazil kalóz-változatokat is, amelyeken nagy betűvel virít a lemásolt magyar felirat: ”A hangfelvételt a törvény védi!”

1998-ban Kollár Attila szóló-albumot jelentet meg Musical witchcraft címmel. Szinte minden Solaris-tag játszik rajta.

Brazil és japán felkérésre a zenekar - tizennégy évvel az első megjelenése után(!) - megkezdi a második Solaris stúdió-album felvételeit, a „Nostradamus-Próféciák Könyvét”.

Ebben már nem vesz részt a riói koncert előtt megbetegedő Cziglán István, aki mindannyiuk megdöbbenésére 1998. december 28-án tragikus hirtelenséggel elhuny. Két kislánya, felesége gyászolja. A zenekar összes tagja, valamint Vincze Lilla, Ullmann Zsuzsa és Vámos Zsolt is közreműködik posztumusz albumán, az Alhambra Kapuin. A lemez helyenként akár Solaris-album is lehetne. Hallható, hogy István meghatározó tagja volt a zenekarnak.

A Nostradamus Próféciák Könyve 1999. január elsején 00 órakor jelenik meg. Azonnal fölkerül a progresszív-zenei toplistákra, Kanadában nominálják az American Progressive Award Top Ten-jébe, Argentínában a Mellotron Magazine év végi szavazásán a Dream Theatre utolsó albumával holtversenyben(!) első helyen végez, a német Robin’s Top Ten progresszív listáján harmadik. A lemez élő bemutatója Washingtonban (1999. június 23.) és New York állambeli Betlehemben van (1999. június 27.).

2000-ben elkezdik egy trilógia kiadását SOLARIS ARCHIVE címmel, ami eredeti koncertfelvételeken keresztül mutatja be az együttes pályáját. Ennek a sorozatnak eddig az első két lemeze jelent meg.

2001-ben Mexikóban a BajaProg vendége a Solaris. Baja Californiá-n, majd Mexico City-ben adnak önálló koncertet.

2004-ben Monterrey-ben önálló, dupla koncerten mutatják be a Próféciák Könyvét a mexikói közönségnek.

Magyarországon 2006. április 23-án, 20 évvel a búcsúkoncert után adnak 3 és fél órás koncertet a Művészetek Palotájában, felölelve a Solaris pályafutásának szinte teljes zeneanyagát.

2007 decemberében pedig megjelenik a zenekar első DVD-je: Nostradamus - Live in Mexico címmel, amely a 2004-es mexikói fellépéseik anyagát tartalmazza.

Lemezek:
Solaris - SP 1980
Ellenpont, Éden - SP 1981
Marsbél Krónikák - LP, MK 1984
1990 - LP,MK,CD (rövidített) 1990
Martian Chronicles - CD (japán) 1990
Marsbéli Krónikák - CD (magyar) 1995
(plusz 2 bonus track)
1990 (teljes változat, - CD 1995
plusz 7 bonus track)
Live in Los Angeles - CD (dupla) 1996
Nostradamus Próféciák Könyve - CD,MK 1999
Archív videók - CD,MK 2006
Nostradamus - Live in Mexico /- CD+DVD 2007
Live in Los Angeles DVD 2010

[2010.12.13.]