Septeto Nacional

1927-ben alapította meg Ignacio Pineiro stílusmegújító zenekarát a Septeto Nacionalt Kubában, amely még ma is, több, mint hetven év pályafutás után változatlan erővel önti magából perzselő zenei erejét. A zenekarban immár a harmadik generáció tagjai vannak jelen, ám élükön ma is a hihetetlen vitalitású és páratlanul lehengerlő Ignacio Pineiro áll, aki a kubai régi hagyományokat pezsgő élettel és szenvedéllyel viszi ma is hatalmas sikerrel szerte a világba.

A XIX század végén a cukornád- és kávéültetvényeken a kubai Orinten két különböző zenei stílus kezdett keveredni: az afrikai rabszolgák által hozott
ritmusok és a spanyol dalok öröksége. A keveredés egy új stílust eredményezett, a Son Ortintalt, amelynek népszerűsége a kezdetekben csak néhány földműves-térségre korlátozódott. Hivatalosan komolytalannak és trágárnak bélyegezték. Sikere mégis hamarosan
elterjedt a térség nagyobb városaiban. Ekkoriban a Sont kis három-öttagú kamaraegyüttesek, úgynevezett kombók játszották. Az egyik, már kezdetektől fogva kiugró zenekar a Cuarteto Oriental volt, valamint néhány évvel később befutott a Trio Matamoros. A húszas évek kezdetén Havanna az orientálisok (az Oriente lakóinak) erős befolyása alá került, és az ő kulturális hatásuknak köszönhetően a Son a fővárosban egyre népszerűbb lett. A habaneroszok (a havannaiak) beleszerettek az új ritmusba, és azonnal saját zenei stílusjegyeikkel illették, ami a tempó felgyorsításában és a zenekar hattagúra való bővítésében nyilvánult meg.

Ebben az időben olyan új zenekarok alakultak, mint például a Sexteto Bolona és a Sexteto Occidental, más együttesek pedig, mint a Cuarteto Orientall vagy a Sexteto Habanero alkalmazkodtak az új stílushoz és onnantól fogva azt játszották. Egy fiatal zenész, akinek a neve Ignacio Pineiro volt, még mindig nem elégedett meg a Son együttesek hangzásával, azzal, amelyik főleg az énekekre és az ütő- és húros hangszerekre korlátozódott. Ezért 1927-ben megalapította együttesét, a Septeto Nacionalt, amelyben már trombita és más szólóhangszerek is voltak.
Ez teljesen megváltoztatta a hangzást, s a Son hamarosan a legünnepeltebb zenévé vált Kubában. Nem sokkal később viszont már népszerű lett az
országhatárokon kívül is. 1928-ban a Son és a Septeto Nacional a Sevillai Világkiállítás világszenzációjává váltak. A Sonnak maradnia kellett, s alapjává vált néhány újabb stílusnak, amilyen a Mambo és a Salsa. Ma, több mint hetven év fényes pályafutása után a Septeto Nacional továbbra
is létezik, s hatalmas sikereket ér el. A zenekarban immár főleg az alapítástól számított harmadik generáció tagjai vannak, de élükön ma is a hihetetlen életképességgel és karizmával megáldott Ignacio Pineiro, aki régi a hagyományokat ma is pezsgő élettel és szenvedéllyel viszi tovább. 

Zenekar tagjai:
Eugenio Rodríguez Rodríguez „Raspa” - ének, clave
Julio Antonio Martinez Hernandez - ének, maracas
Augustín Someillan García - trombita
Enríque Abdon Collazo Collazo - tres, ének
Dagoberto Sacerio Oliva - gitár, ének
Raúl Acea Riviera - nagybőgő
Francisco David Oropesa Fernández „Matador” - bongo, ütős hangszerek

Diszkográfia:
Poetas del Son
Clasicos del Son
El Son De Altura
Entre Preciosas Palmeras
Imperdonable
Lejana Campina
Mas Cuba Libres
Son le la Loma
Soneros De Cuba

[2005.07.24.]