Anthony Michaels-Moore

Anthony Michaels-Moore a Newcastle-i Egyetemen, valamint a Skót Királyi Zene- és Színházművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. 1985-ben, a brit énekesek közül elsőként megnyerte a Luciano Pavarotti Versenyt, s azóta rendszeresen szerepel a világ vezető operaházaiban. Hosszú és gyümölcsöző kapcsolat fűzi a londoni Királyi Operaházhoz, ahol debütálása, 1987 óta többek között olyan előadásokban szerepelt, mint a Szerelmi bájital (Belcore), Bohémélet (Marcello), Bajazzók (Silvio), A denevér (Falke), A sevillai borbély (Figaro), Massenet: Manon (Lescaut), Tosca (Scarpia), a Simone Boccanegra első változatának koncertszerű előadása (címszerep), Macbeth (címszerep), Figaro házassága (Almaviva gróf), Andrea Chénier (Gérard) és A legnanói csata (Rolando).

Anthony Michaels-Moore a világ vezető operaházainak visszatérő vendége. Olyan rangos intézmények hívják meg rendszeresen, mint például a milánói Scala, a Bécsi Állami Operaház, a Metropolitan Opera, a San Franciscó-i Opera, az Opera de Paris, a barcelonai Teatro del Liceu, a berlini Német Opera, a Buenos Aires-i Teatro Colon, a chicagói Lyric Opera, valamint a Glyndebourne-i Operafesztivál.

A kiváló bariton világszerte a legnevesebb karmesterekkel dolgozik, s lemezeit is az ő irányításukkal készítette. Diszkográfiáján szerepel Szymanowski Stabat Mater című műve Claus Peter Flor vezényletével, a Carmina Burana (dirigens: André Previn), a La Vestale (Riccardo Muti) és A tündérkirálynő (Nikolaus Harnoncourt), s készített lemezt Puccini áriáiból a londoni Királyi Operaház Zenekarával, Sir Edward Downes vezényletével. Közreműködött Mendelssohn Első Walpurgiséj című kantátájának felvételén a Philharmonia Zenekarral, Alfonz szerepét énekelte A kegyencnő és Enricót a Lammermoori Lucia felvételén Marcello Viotti, illetve Sir Charles Mackerras pálcája alatt. Legújabb CD-i között megtalálható a Sir John Eliot Gardiner vezényletével rögzített Falstaff (Ford), a Fabio Luisi dirigálta Aroldo (Egberto) és az Álarcosbál (Renato).

[2006.09.13.]