Frankofón Fesztivál a Müpában

Hiteles források szerint Franciaországban kétszáznegyvenféle sajt és kábé ugyanannyi tradicionális alapú zenei irányzat fogyasztható, úgyhogy ez az ország akár a világzene Mekkájának is tekinthető.

Az időszámítás előtti első évezredben, amikor letelepedtek a kelták, már kilencven nép élt itt, s még hátravoltak a – gall-román kultúrát az ötödik században megdöntő – frank törzsek. Alapjáraton is adott volt hát minden feltétel ahhoz, hogy hassanak egymásra a különféle archaikus zenei kultúrák – márpedig a világzenét éppen az efféle „határtalanság” különbözteti meg a népzenétől.

Aztán a XV. században a cigányok népvándorlása is elérte Franciaországot, majd a XIX. század közepétől – az észak- és nyugat-afrikai, valamint az Indiai-óceán némelyik szigetére kiterjedő gyarmatbirodalom kiépítésével – újabb markáns zenei befolyás következett, különös tekintettel az 1960-as évekre, amikor a felszabaduló gyarmatokból jelentős számban érkeztek Franciaországba arabok és feketék. Hamarosan így vált a „Barbés” nevű arab vagy a „Montreuil” nevű nyugat-afrikai negyed megkerülhetetlenné a világzene rajongói számára Párizsban.

És ha mindehhez hozzáadjuk az ország határain túlmutató francia nyelvterületet, akkora zenei univerzum nyílik meg, melynek bemutatására hosszú hónapokra lenne szükség. Erre most nem vállalkozhatunk, az viszont bizonyos, hogy frankofón „ízelítőnk” fellépői a térség legjobbjaiból – a legszélesebb földrajzi és stiláris spektrum alapján – kerültek ki.

- Müpa / K.T. -

[2007.04.23.]