Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt. A 17. századtól szerepét fokozatosan átvette a kabuki. Jellegzetessége, hogy alig használ díszletet és kellékeket, illetve, hogy kizárólag férfi színészek játsszák a szerepeket (beleértve a női szerepeket is). A nó főszereplője a site, aki a darab folyamán álarcban megjelenve eljárja csodálatos táncát. A darab második főszereplője a vaki, kettejük párbeszéde a darab csúcspontja. A nót japán operának is szokás nevezni, mert zenekari kísérettel, a kórus éneklésével adják elő a darabokat, melyekben az egyénített alakok helyett mindig típusokat látunk viszont (idős ember, fiatal lány stb.) Mozdulataik kifinomultak, az arcjáték helyett az állandóan ismétlődő testmozdulatok fejezik ki az érzelmeket.