A harminckét fellépésből álló európai turné nyitányaként az „I Keep My Cool“ koncert-verziójának világpremierje.
Három oktáv Norvégiából
Rebekka Bakken budapesti hangversenyének érdekessége, hogy - a harminckét fellépésből álló európai turné nyitányaként - az „I Keep My Cool“ koncert-verziójának világpremierje is.
Rebekka Bakken egy kis norvég faluban nőtt fel, majd színpadi tehetségét felismerve 1994-ben New York-ba költözött. „Először majd sokkot kaptam, amikor senki sem hívott fel, hogy nagy sztárt faragjon belőlem…“ - mondja nevetve. „Jártam a várost, naponta ötször takarítottam ki a szobámat, míg el nem döntöttem, hogy tennem kell, ha jutni akarok végre valamire.” Ez volt az a pont, amikor elkezdett dalokat írni. “Írtam, mert örömet találtam benne. Nem azért, mert mindenáron el akartam volna másoknak játszani, hanem inkább saját magam és gondolataim megismerésére“. Ettől kezdve megy minden a maga útján, „a dalok megtalálnak engem és én eléneklem őket”.
Nyolc amerikai tanulóév után visszatért Európába és már első albumával berobbant az élvonalba. A „The Art of How to Fall“ aranylemez lett, 2003-ban megkapta az áhított „JazzAward“-ot is. Következő CD-je (Is That You? - 2005) ismét egyöntetűen dicsérő kritikát kapott, kiderült, hogy a fiatal zeneszerző-énekes mennyire tág horizontot nyit az amerikai Közép-Nyugattól kezdve a varázslattal teli, spirituális skandináv tájakig. Karrierje rakéta gyorsasággal ível felfelé, azonban mindezért keményen megdolgozott. Gyermekkorában hegedűórákkal kezdte, majd zongorázni tanult. A döntő stílusbeli változás tini korában érte; norvég népdalok és egyházi énekek mellett helyi zenekarokkal kezdett funk-, soul- és rockzenét játszani. Attól kezdve semmi nem vonhatta el a figyelmét attól, hogy profi muzsikussá váljon, még az sem, hogy az egyetemen filozófiát és közgazdaságtant tanult.
Rebekka Bakken intelligens és érzékien elragadó jelenség, karizmatikus személyisége rendkívül magas szintű szakmai tudással párosul. Kivételes szövegírói és zeneszerzői kvalitásait egyenesen Bob Dylan, Tom Waits és Joni Mitchell nagyságához szokták hasonlítani. Dalainak előadása elegáns és nemes, három oktávot átfogó hangja révén kedvére kalandozhat a pop, folk, jazz, blues és r&b műfajok között, minden hangnemből könnyedén visszatalál. Kitűnő adottságai mellett erőssége továbbá, hogy legképzettebb zenészbarátait gyűjti maga köré, akikkel az idén ismét felvett saját szerzeményeiből egy új lemezt. Az „I Keep My Cool“ jórészt önéletrajzi ihletésű, zenéje ezúttal is tökéletes biztonsággal ível az északi balladáktól a nagyvárosi blueson és bővérű funkon át a legfinomabb jazz- és r&b zenékig, létrehozva a jellegzetes, „szomorúan áradó“ hangzást a külvilág és saját érzelmei között. “Everything Can Change” című dala már a megjelenés előtt a “Life Ball 2006”, Európa legnagyob AIDS ellenes jótékonysági eseményének himnusza lett.
(privatemusic)
[2006.09.18.]