Botrány után valóság: minden, ami a The Idoru mögött van

A The Idoru - vagyis a „zenei csőcselék” - Fonogram 2010 díjnyertes „A legjobb hazai hard rock vagy metál album” kategóriában. Felhőtlen öröm a színpadon, juj.hu-s videó felvétel a díjátadó után megosztott véleményekkel. Fórum vita, vádak részegség, káromkodás, tudatos szenzációkeltés ellen. A The Idoru nem kedves, hanem „tettes”, méghozzá 2 EP-vel és 3 nagylemezzel, valamint tömérdek hazai és külföldi (európai és japán) koncerttel a háta mögött. „Refused Day By Day” – vajon miért, vagy miért is nem? Szalkai Tibi (gitár) - a zenekar frontembere - válaszol.

Előzmény: Botrány vagy színjáték? Összetörte a Fonogram-díjat The Idoru!

Az árnyék fényt követel azoknak, akik valósabbat akarnak látni, vagy akiket a The Idoru értéke érdekel, az írás is (akár médiában, vagy azon kívül, témától függetlenül) teljességet érdemel – ebben az esetben mind mások, mind Szalkai Tibi szavait. Tibi gitározni szeret, én meg írni, s bizony az aktuális élet is ihlet mind zenét, mind írást különböző formákban mindenféle magyarázkodás, vagy támadás-védekezés célzata nélkül. Az egyetlen igaz gyöngyszem tulajdonképpen maga az alkotás, és ez mindenkinek más.

- Milyen „mérföldköveket” emelnétek ki a zenekar életéből a Fonogram díj elnyeréséig?
- Kiemelnék minden egyes hanghordozót (After the Storm EP 2003, Brand New Way, Brand New Situation 2004, Hopeless Illusions EP 2006, Monologue 2007, Face the Light 2009 – a szerk.) a japán turnékat és 2009 második felét.

- Mennyire „mérföldkő” a Fonogram díj a banda életében? Miért?
- Azért jó, mert ezek szerint olyan underground banda is kaphat szakmai elismerést, aminek eddig nem sok köze volt a szakmához. Ebben az esetben nem a szakma és a média gyermekéről beszélünk, hanem önálló csoportosulásról, akik leginkább önerőből dolgoznak. Pont ezért egy nagyon kedves gesztus ez a szakma részéről. Továbbá azért is jó, mert egy minimális szinten, esetlegesen felhívhatja magára a banda ideig-óráig olyan emberek figyelmét, akiknek eddig gőzük nem volt, ki fia-borja a díjnyertes. Viszont hozzá kell tenni, hogy ettől még nem oldódnak meg a problémák, sem a karrier, ezért szerintem a lelki élmény a legmeghatározóbb az egészben. Miután kimondja az aktuális konferanszié a nevedet, egy intenzív öröm érzet megragad és jó darabig nem szabadulsz tőle. Erre az élményre sokáig emlékszik a hozzánk hasonló „kispályás kurafi”, és rengeteg erőt ad a folytatáshoz. Tehát számunkra a legfontosabb pluszt lelkiekben mérhetjük annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, a szakma szálait üzletemberek mozgatják.

- Milyen zenekaroknak kellene, kellett volna Magyarországon mindenképpen Fonogram díjat kapni?
- Olyanoknak, akik szeretik, amit csinálnak, keményen dolgoztak-dolgoznak minden egyes érdemért-értékért, amit fémjelez a nevük. Személy szerint a kemény melóban hiszek, nem állhatom a linkséget és a negatív hozzáállást. Eddig olyan cucc nem jött ki a kezeim közül a 14 év alatt sem az ex-zenekaraimban, sem az Idoruban, amit ne szerettem volna, amiben ne hittem volna. Hála Istennek, mind sikeres volt a maga szintjén. Fontosnak tartom, hogy az ember olyan művészeti terméket dobjon a piacra, amivel szeret azonosulni. Hiszek abban is, hogy az ember képes olyat alkotni és úgy keverni a lapokat, hogy ne kelljen meghasonulni önmagával, és emellett némi pénzt tudjon keresni belőle. Mondjuk alátámasztani saját példával egyelőre nem tudom ezt a hipotézist, hiszen pénzt nem nagyon látunk a zsebünkben, mert ami bejön az ki is megy a költségekre, cserébe nagyon élvezzük, amit csinálunk! :)

- Kettős reakció a díj után: miért is ez a kettőség? Vagy egyáltalán valóban ellentétes reakció volt az öröm a színpadon és a „káromkodás” a juj.hu-s felvételen?
-  Meg kell nézni a díjátadó helyszínén készült pillanatot, amikor kimondták a nevünket, (ez ugyanúgy megtalálható a neten az MTV médiatárában Fonogram díjátadó név alatt a 11. perctől, mint a juj.hu által készült videó), és össze kell hasonlítani a kettőt. Így talán kiderülhet melyik az igazibb arcunk. De azt elvárom, hogy ne várja el tőlünk senki a szolid, visszafogott bulizást, mert csalódni fog! Mellesleg nem látott még senki nagyon részeg káromkodó alakokat a rock zenei szférából? Nanemáá...:))

- Nézzük a vádakat: „Csak hírverést akartatok csinálni” – egy fórum hozzászólás szerint. Szerintem még gyakorolnotok kell, mert ez elég bénán sikerült „celebékhez” képest.:)) Gondolkodtok azon, hogy tanulnotok kellene a „sztároktól”, vagy elégedettek vagytok ezzel a „szenzációval” is? :)
- Sok fórum, sokféle hozzászólás. Valahol „démonizáltak” minket, ránk hárítva ezzel az ország nyűgéért, bajáért a felelősséget, egyes fórumokon különféle kiirtási, meggyilkolási stratégiákat is feldobnak a kedves billentyűsök, valahol pedig „megváltók” voltunk és a vállunkat veregették. A fórumos hozzászólások nagymértékben a látogatók szellemi, kulturális, lelki beállítottságától függően alakulnak, plusz a pillanatnyi hangulatállapottól. Összegezve leginkább szubjektívek, telis-tele kivetítésekkel, sokszor képmutatással tarkítva. Meg se kellett szólalnunk, jöttek a vádlók, a védőügyvédek, a szkeptikusok, a gyilkolni vágyók, a viccesek, a nyomorúságos életüktől szenvedők, a frusztráltak, az irigyek és féltékenyek, az okosak és a buták, ahogy ez lenni szokott... Kihagytam volna valakiket? Egy valami tény, jó szórakozást biztosítottak és jókora ingyen reklámot! :)) Mindazonáltal semmi dolgunk sem sztárokkal, sem celebekkel, más dimenzióban élünk és munkálkodunk, ezt minden minket ismerő, illetve a helyzetet reálisan észlelő ember tudja. 

- Egy másik megjegyzés: „Lehet, hogy a zenei csőcselék (The Idoru – a szerk.) tud zenélni, de egy előadótól fontos, hogy milyen képet mutat magáról. Szívesebben hallgatják annak a zenéjét, aki kedvesebbnek, jó fejnek tűnik.” Tervezitek, hogy a következő albumotok megjelenéséig kedvesebbek lesztek, csak hogy meghallgassák? Mondjuk önkéntes munkát vállaltok és egy riport keretében prezentáljátok a nagyérdeműnek, esetleg cukorkát dobáltok a közönségnek koncert alatt, vagy a honlapotokon szembetűnően támogatjátok a Vöröskeresztet, mindemellett az összes nagy médium riporter kisasszonyának virágot küldötök? Vagy már „elvágtatok” magatok alatt mindent? Most mi lesz??? :))
- Érdekes, hogy a sajtó imádja kiemelni a negatív dolgokat, és rendszerint egérből elefántot, elefántból hangyát csinál. Illetve nem is érdekes, hanem mondhatni tipikus. Hogy miért? Azért, mert többnyire erre a negatív rugóra van kihegyezve az egész ország mentalitása. Ez indítja be az átlagembert, erre rezonálnak a legtöbben, mert ezt a kódot nevelik tudatosan vagy nem tudatosan az emberekbe. A negatív dolgoknak van a legnagyobb hírértéke, nézd meg a híradót. Az egyik legjobb negatív témakört pedig mindenki ismeri, ez pedig nem más, mint a botrány. Az igazi értékek, pl. a tehetség, a kitartás és a jóindulat már senkit sem érdekel. Az a legrosszabb reklám, SAJNOS! Hogy miért alakult így, vagy lett így alakítva, az most irreleváns a témát illetően. Eszembe jutott egy sztori. Játszottunk a Good Charlotte előtt a Pecsában asszem 2008 nyarán. Nem tudom most hogy van, de akkoriban a gityós Paris Hiltonnal járt. Mivel foglalkozott a média a zenekar kapcsán? Mi érdekelte őket a legjobban a sajtótájékoztatón, na mi? Egy személyben Paris Hilton! Aki miről is lett híres nevezetes amellett, hogy a világ egyik legnagyobb szállodalánc igazgatójának a lánya - amely hírre senkit nem érdekelt volna amúgy-? Talán olyan ügyről, amit botrány címszó alatt lehetett kézbesíteni a média által? A kérdés költői...



- A végén teljesen kivoltak a Good Charlotte arcok, merthogy itt vannak, mint zenekar, és pont nem foglakoznak velük, meg az érdemeiket. Mindenki a Hilton lányra volt kíváncsi. Minden médium megjelenésének az apropója egyetlen téma volt, hogy Paris elkísérte szíve választottját a budapesti koncertre, és hátha valaki fotóvégre kaphatja, hátha gerjed valami pletyka, vagy ilyesmi... Ergo, a média sohasem azt emeli ki, amit szeretnél igazából közölni, vagy ami neked fontos, hanem amit ők szeretnének, aminek hírértéke van, ami a nézettséget produkálja, ami meg a hirdetők pénzét a zsebükbe, minden más csak képmutatás. Itt be is zárult a kör. Nade, vissza a témához...Tehát adott a képlet: botrány=tuti ingyenreklám, főleg a bulvárnál! Szánalmas, de ez van! Vagy megszokod, vagy „megszököl”! Az egész ország láthatta, mi nem szöktünk meg. :)) Hozzáteszem, teljesen mindegy mit csinálsz, legalább egy valakinek úgyis szúrni fogja a szemét. Minél többet és jobban csinálod, annál többeknek és erősebben vonzod be az ellenszenvét. Ha megnősz, nő veled az árnyékod is. Ezt minden értelmes ember tudja, ezáltal nem próbál megfelelni a világ minden egyes emberének, nem mások értékrendje szerint él és alkot, hanem azt a közeget próbálja kiszolgálni saját magát is beleértve, amiben él, amihez köze van. Hogy ez esetleg másoknak nem tetszik, az maradjon is azoknak a másoknak a problémája.

Az interjú a következő oldalon folytatódik

[2010.03.15.]