The Idoru

Az Idoru zenekar nem először látogat el a távol-keleti szigetországba: három évvel ezelőtt már jártak Japánban, most az új lemezüket mutatják be. Az utazás végén pedig még ellátogatnak Moszkvába, hogy ott is adhassanak egy ütős koncertet.

A 2003-ban alakult Idorut a kezdetektől fogva a műfaj legígéretesebb zenekaraként könyvelték el a hazai underground metál avatott ismerői, s bár Szalkai Tiborék a 2005-ös bemutatkozó lemezükkel (Brand New Way, Brand New Situation) és eddig megjelent EP-ikkel is rászolgáltak a bizalomra, a Monologue jelentheti az igazi áttörést, az új album ugyanis az eddigi legnagyobb dobásuk.

A nevét egy William Gibson-regényből kölcsönző Idoru (a név a japán nyelvben bálványt jelent) nem a semmiből bukkant fel 2003-ban: a kvintett a legnevesebb magyar HC/metalcore kollektíva, a külföldön is elismert Newborn romjain alakult. Eleinte korábbi hírnevük sokat segített abban, hogy rátaláljanak saját közönségükre, később már saját jogon lettek az ország egyik legnépszerűbb koncertzenekara metál körökben. A két gitáros, Szalkai Tibor és Nagy Gábor (akik Szabó László dobossal kiegészülve a Blind Myselfben is együtt zenélnek - lásd az Ancient Scream Therapy albumot) Bödecs Andrást kérték fel az énekesi teendők ellátására, és választásuk tökéletesen bevált, a frontember pontos, tiszta, határozott éneke ugyanis végig kulcsszerepet kap a produkcióban.

Az Idorura időközben felfigyeltek külföldön is: a jól sikerült európai és japán fellépések után a Monologue 2007 tavaszán az ázsiai országban is megjelenik, később pedig európai terjesztést is kap az anyag.

A zenekar átmentett valamennyit a két gitáros HC-gyökereiből, ugyanakkor sok új hatással is bővült a paletta, punkos lendület, melodikus ének, húzós metálriffek, és némi emo-rock beütés elegye teszi egyedivé az Idoru zenéjét.

A Monologue is a fenti összetevőkből építkezik, a másfél perces intróval együtt tíz, egységesen magas színvonalon megírt, emlékezetes megoldásokat bőven tartalmazó, precízen feljátszott szám sorakozik a korongon, amely nemcsak a metalistáknak ajánlható jó szívvel, hanem simán megállja a helyét „normál” rocklemezként is.

[2007.10.04.]