Akiknek a magyar BB az igazi király...

Lemezbemutatóval érkezett az Oláh Dezső Trió nemrég az E78 színpadára. Igazán izgalmas csemege volt ez a jazz szerelmesei, a pécsi Metronóm Jazz klub vendégei számára.

Oláh Dezső Junior Príma díjas jazz-zongoraművész napjaink egyik legtehetségesebb és legígéretesebb fiatal magyar jazz-zenésze, egyesek szerint kifejezetten zseni – és ennek pécsi koncertjén is fül- és szemtanúi lehettünk. Bár ifjú kora ellenére számtalan szakmai díjnak lehet gazdája ez a lenyűgöző tehetségű muzsikus-fiatalember, ő mégsem ezekre büszke elsősorban: sokkal inkább a magyar zene életben tartását és hagyomány-ápolását tartja szívügyének – és ezt nagyon nagy sikerrel is viszi végbe.

A lemezbemutató koncert célja szintén ez volt: újra felhívni a figyelmet a magyar zenére a XXI. században, ápolni a népzenei hagyományokat, és új reflexiókat bemutatni Kodály és Bartók műveire, tisztelegve a zeneszerzők munkássága és szellemisége előtt.

A jazz jellegéből adódóan természetesen a klasszikus zenei művek improvizációkkal átszőve kerültek a közönség elé, teljesen új köntösbe öltöztetve és átformálva azokat. Az egyik igazán rendhagyó “módszere” ennek a formációnak mégis az volt, ahogyan egymásba fonta a különböző motívumokat, amelyek aztán a rögtönzések folyamából ki-kiemelkedve visszatértek hozzánk, hogy füleink ismerősként pihenhessenek meg rajtuk.

A koncert rendhagyó módon egy 15 perces kisfilm levetítésével kezdődött – frappáns módja volt ez a zenekar bemutatásának, anélkül, hogy a valójában zenélésre “teremtett” muzsikusoknak a szavak mesterivé is kellett volna válniuk a színpadon. A film egy stúdióban készült, és részletesen elmesélte Oláh Dezső és zenésztársainak ars poétikáját, valamint azt, hogy hogyan álltak össze egy együttessé és valósították meg elképzeléseiket.  Ezután a trió különösebb bevezető konferansz nélkül belekezdett a koncertbe, melyben tehát a 2016 végén Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances címmel megjelent adaptáció  hangzott el. 

Bartók Béla 1915-ös Román népi táncok című zongorára írt művét Oláh Dezső klasszikus jazz zongoratrióra dolgozta át, vagyis még egy bőgő (Oláh Péter értő kezei alatt), valamint egy ütősszekció (Lakatos Pecek András szintén zseniális megszólaltatásában) segítette a zenei alkotás megvalósulását. Valóban alkotás folyt a színpadon, hiszen a rögtönzés soha nem lehet kétszer ugyanolyan, vagyis minden koncert közönsége más és más végeredményt kaphat kézhez – jobban mondva fülhöz. A fiatal zongorista és társai a hat tánctételből álló mű egészének eredeti karakterét megőrizték ugyan, ám és az egyes tételek között improvizációkkal “tarkították” azt, olykor inkább “csendesítve” máskor még izgalmasabbá téve azt.

Az Oláh Dezső trió-féle népdalfeldolgozások tehát nem vehetők egy kalap alá a “klasszikus” népdalfeldolgozásokkal: a zenei hármas előadásában elhangzott egy-egy népdal, majd következtek a jazz-improvizációk, felhasználva a bartóki muzsikát, annak hangulatát beillesztve játékukba. Érdekes a párhuzam az ő és példaképük zenéje között, hiszen ugyanúgy, ahogy Bartók a népzenét használta fel a klasszikus zene továbbfejlesztésére, úgy ők voltaképpen Bartók zenéjének “evolúcióját” viszik végbe. 

A szünet nélkül megtartott koncert folyamatosan “simult” át egy-egy tételből a másikba: elhangzott a Kis kece lányom és a Tavaszi szél vizet áraszt mindenki számára ismerős dallama is. Oláh Dezső nagy teret adott a kísérőhangszereknek, így Oláh Péter világszínvonalú bőgőzésének is. A koncert végeztével a ráadást már szinte automatikusan adták a nézőknek, nem is fáradozva azzal, hogy elhagyják a színpadot (azzal is csak zenélésre szánható időt vesztegettek volna el…). A finom humorral megfűszerezett zenei élmény végén még arra is volt lehetőségük a nézőknek, hogy együtt énekeljenek a kiváló zenészekkel: két gyönyörű magyar népdallal (Tavaszi szél vizet áraszt, A csitári hegyek alatt) vált teljessé az est amúgy is kiemelkedően magas élményindexe.

– Zsenilia –  
Fotó: Takács Miklós és Szentendrei Antal  

[2017.02.28.]