LOVASI50 - egy félévszázados fennállás ünnepe régi-új felállásban

A 2017-es Fishing on Orfű első napján jártunk

Június 20-án, kedden este fél kilenckor a fesztiválbusz kellemesen és éppen kényelmes telítettségi szinttel hagyta el a pécsi pályaudvarnál kialakított kifutópályáját. Osztálykirándulós hangulat, alapozó zsizsgés uralta a járművet: végre fesztiválozunk!

Az égiek is kegyesek voltak, ideális volt a hőmérséklet és csapadéknak sem lógott fenyegető lába. Kedélyes estének nézhettünk tehát elébe. A kempingbe érve némileg feltűnő volt, hogy nagyon extrém party-arcok nem nagyon voltak felfedezhetőek és lencsevégre-kaphatóak a Fishing-látogatók idei felhozatalában. Ez talán annak a számlájára is írható, hogy az első napon inkább az idősebb generáció képviseltette magát.

Az este bemelegítéseként a RacKaláka játszott, ez a Rackajam és a Kaláka kooprodukciója volt: egy kicsi ez, egy kicsi az, de szuper egyveleg kerekedett belőle, az biztos. Takács Eszti a Borfalu mellett hozta a szokásos kiváló színvonalat és hangulatot, a CSÍK zenekar pedig rezesbandával kiegészülve szintén kellőképpen felfűtötte a hangulatot – különösen a Csillag vagy fecskével. Ismerősökkel találkoztunk úton-útfélen, volt mulatozás, örömködés, derűre bor - és a szúnyogok se csíptek (annyira)… És az az illat… Ez Orfű.

Egy kemping-tiszteletkör után visszatértünk a Kacat nagyszínpadhoz (amely - mint később megtudtam az urban legend-et - Beck Zoli kutyájáról kapta nevét), hiszen 22 órakor ott kezdődött a Lovasi 50 születésnapi nagykoncert. A hely adottságaiból adódóan könnyű bekukkantást nyerhettünk a backstage-be, ahol többek között Kiss Tibi és Kispál András is már gyülekezett és készült a koncertre.

Még a beállás zajlott a színpadon, amikor az ünnepelt, Lovasi András személyesen is megjelent a színen, mire a tömegből felharsant egy spontán Boldog-boldog-boldog születésnapot kórus, amit a Művész úr szerényen elhessegetett (de szíve mélyén bizonyára melengetve érezte magát).

Aztán belecsaptak a húrokba és megkezdődött az irdatlan és nyilvános (relatíve persze) szülinapi házibuli. Volt fényerő, hangerő, megnyerő. Volt Napozz holddal, Alkohol (alias „Tiszta udvar, rendes ház”) – természetesen nemcsak dal formájában.

Volt váratlan hangszerszóló, a lábdob pedig már szinte a szívünk helyett dobogott – és szerencsére egy éjjeli lepke se repült bele Lovasi szájába. Örömmel hallhatták a közönség nem autóval érkezett női tagjai, hogy a Quimby-s Kiss Tibi rajta lesz a következő buszon - ezt megnyugtató volt tudni és máris megérte annak, aki a fesztiválbuszra bazírozott. De a buszos nótán kívül akadt még autós és vonatos szám is, és persze volt Emese és még rengeteg Kispál és a borz és Kiscsillag sláger. Líviusz segített rappelni (vagy inkább hadarni?), volt Egy az egyben – azaz a „Fehér indián” (igaz, spontán, egy technikai zavart áthidalandó), az Idáig tudom a történetet, és Lovasi legújabb-frissebb dala, a Nincs igazság, csak béke.

Volt a Kiscsillagtól a Tudtam, hogy jönni fogsz és a Légy szíves Németh Jucival, és persze akkor már a Kispálos De szeretnék is. Igazi gálaműsor volt ez, kevés dumával, sok vendégművésszel, folyamatos zene-mulatsággal, nosztalgiázással, előremutatással, jelen-élvezéssel. Vonóstriós-mulatóssal, a fiatal Lovasi találkozásával az ""öreggel" és még sok minden más, ...csak úgy, finom utalásféleképpen.

Egyszóval rengeteg minden, ami azt mutatja, hogy Lovasi András igenis élt – sőt, szerencsére még él és aktívan alkot és zenél is.

„Ami azt mutatja, hogy éltem
És minden úgy lett-e, mint amitől féltem”

Azt gondolom, így kell megadni a módját a félévszázados fennállás megünneplésének: így mulat egy igazi magyar úr, ilyen egy házibuli a javából. A jó házigazda pedig – bár elég sokat búsla- illetve bosszankodott az elromlott erősítője miatt – azért udvariasan érdeklődött afelől is, hogy a vendégei hogy érzik magukat. Nekem pedig most egy picivel még szimpatikusabbá vált András, miután megtudtam, hogy ő is Ikrek csillagjegyben született és hogy az én egyik kedvenc dalom valószínűleg az ő egyik kedvelt dala is: a The Sounds of silence a Simon and Garfunkeltől – hiszen ezt a dalt is eljátszották ezen az estén..

Ezen a monstre koncerten valószínűleg mindenki hallhatta a kedvenc dallamát es ritmusát. És a tömeg - természetesen - éljenzett…

 

Írta: Zsenilia

Fotó: Takács Miklós

[2017.06.30.]