Voisingers Szuperkoncert a pécsi Kodály Központban

Csodák születtek ezen a borongós, utolsó novemberi vasárnapon a pécsi Kodály Központban.

A pécsi VoiSingers kórus szervezésében kerül megrendezésre az a két koncert, amelyet a következő címszavakkal jellemeztek a program szervezői: ezerarcú és szivárványszínű hangok, szokatlan és újszerű hagyományőrzés, töretlen dinamizmus, elsöprő lendület. A másfél órás est koncertprogramját David Guetta, Demjén, Abba, Sting, Michael Jackson, Toto, Beach Boys, Christina Aguilera, Bon Jovi, Ace of Base, Culture Beat, Queen, Ozzy Osbourne világhírű dalaiból készült átiratok tették feledhetetlenné, egyedivé.

Az előző napi Kórus-jamhez hasonlóan itt is egy remek kis medley-vel indult a koncert – és egyúttal a buli is. Pár perc múlva már azon kaptuk magunkat a körülöttem ülőkkel együtt, hogy konkrétan együtt éneklünk a kórussal és éppen hogy csak nem perdülünk táncra. Azt gondolom, ez egy elég jó és erős kezdés egy koncerten, soha rosszabbat. Dehát ki is bírna ülve maradni a Multimilliomos dzsesszdobosra, vagy a Candyman-re?...

Egy pár pillanatig azért elmerengtem, hogy nem jobb-e vajon mégis, ha “bemelegítődünk”, azaz lassanként melegedünk be mi magunk, nézők is a koncertbe. De abban maradtam, hogy jobb ez így: egyből belecsapva a lecsóba, mihamarabb belekerülve a lendületbe és az örömérzetbe.

Némi hivatalos beszédre persze itt is szükség volt, de szerencsére a támogatóknak kifejezett hálákon hamar túljutottunk és haladhattunk tovább a 72 főből álló produkció (kórus és zenekar) eggyé forrásának élvezetében.  Színvonalas, magával ragadó, feltöltő volt, és joggal ábrándozhattunk arról a nézők soraiban, hogy milyen jó is lehet ennek a kórusnak a tagjának lenni. Hiszen ők nem szimplán elénekelték az egyébként professzionálisan meghangszerelt-feldolgozott dalokat, hanem szintén professzionális körülmények között (fény, füst, tuti hangzás) előadhatták azokat. Valódi show volt ez, ABBA egyveleggel, rengeteg jobbnál-jobb dallal – ami a kórus tagjainak is egy óriási buli lehet a javából. És ahol többeknek is lehetőségük nyílt szólistaként megmutatkozniuk. Mert a kiváló hangok összeválogatásán is sok múlik, ez nyilvánvaló, és ezt a kórus vezetője nem bízta a véletlenre, ahogy szemmel láthatólag az esztétikai megjelenésre is nagy hangsúlyt fektettek. A gitárszólók alapján pedig akár egy vérbeli rock-koncerten is lehettünk volna.

Balásy Szabolcs kórusvezető elmondása alapján a populárisabb repertoárból némi szakrális kitekintést is tettek ezen a koncerten: elhangzott például a szuahéli nyelven afrikanizált Miatyánk is (férfiszólós-kézenfogós-fényjátékos), volt drum&bass, de klasszikus szólistás dalok is. És hordozott gyönyörű üzeneteket is műsor, a bulihangulaton túl: „Halld meg szíved szavát”. Az egyik dal például kifejezetten lírai volt és számomra Sarah Brightmant idézte. Egyszóval egyik nagyszabású mű követte a másikat – „kisszabásúra” nem is volt példa – egyre feljebb és feljebb emelve a nézőket-hallgatókat. És közben a dob dübörgött a szívünk helyén.

Népdal újragondolás is történt ezen a remek koncerten – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a fiatalokat éneklésre buzdítsák: Hej Dunáról fúj a szél… avagy az Afrikába szakadt Hej Jancsika esete. Aztán Kőszegi Sámuellel kiegészülve a You are not alone beatboxos verziója, egy Michael Jackson egyveleg keretében, majd Boros Luca szólójával a Can’t stop the feeling (Justin Timberlake). Lévén ez az egyik kedvenc számom, bevallom picit csalódtam, mert többet vártam – és kaphattunk volna – ettől a feldolgozástól. Ez most sajnos nem csábított táncra… A végére tartogatott fergeteges party-mix viszont annál inkább: Summer nights, Sweet dreams, It’s a beautiful world, It’s my life… - együtt énekeltük az összes dalt a kórussal és így egy picit mi is a részeseivé válhattunk a közös éneklés felemelő és semmihez sem hasonlítható élményének.

Írta: Zsenilia       Fotó: Szalai Bence Péter 

[2017.12.01.]