Szívmelengető volt a Korál jubileumi nagykoncertje

Varázslatos fények, meghatódott, ünnepélyes mámorban fürdő közönség, csodálatosan megkomponált, tisztán és lágyan csengő dallamok, nosztalgikus pillanatok, vastaps és könnyek. Ilyen volt a Korál negyven éves jubileumi nagykoncertje a Papp László Budapest Sportarénában.

Éppen, hogy felcsendült a Korál legutolsó albumának egyik legszebb dala, az " Előhang - Ugye nem hiszed el?", a közönség már alig bírta visszatartani a könnyeit a meghatódottságtól. Olyan volt, mintha egyszer csak egy varázslatba csöppent volna az ember. Egyszerre elsötétült minden, majd megszólaltak a hangszerek tökéletes harmóniában, majd Balázs Fecó, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész  jellegzetes hangja kúszott lassan a fülembe. Elérkezett a pillanat, amire már mindenki várt. Közben olyan gyönyörű fényjátékkal segítettek rá a dal érzelmi világának átadására, aminél tökéletesebbet nem is tudnék elképzelni.

Az első dal után, rendhagyó módon Balázs Fecó egyből bemutatta a teljes zenekart, majd a Korál legelső dalaival folytatták az ünnepélyes előadást.  Már a koncert elején színpadra léptek az alapító tagok is; Pados István dobos és Scholler Zsolt basszusgitáros. Velük idézték meg a Korál negyven évvel ezelőtti első koncertjét az Ifiparkban. Ez érezhetően a zenészek számára is nagyon különleges élmény volt, annál is inkább, mert az egykori dobos ma már Norvégiában lakik.

Már a dalok hangszerelése felemelővé tette az egész este hangulatát. Természetesen a dalok esszenciáját a zenekar jelenlegi tagjai; Balázs Fecó, Fischer László (gitár), Fekete Tibor Samu (basszusgitár) és Dorozsmai Péter (dob) adták, amelyhez varázslatos fűszert adott a Hungarian Studio Orchestra Kamarazenekar Bujtor István vezetésével, Sebestyén Áron billentyűs, Simon Edina, Csákvári László vokalisták, valamint a billentyűs Herrer Pál, aki a Korál egykori turnézenésze volt.

A több, mint két óra hosszú koncert szinte minden pillanata felejthetetlen volt.

Gyakorlatilag az összes ismert dalukat eljátszották, a Homok a szélben című Korál szerzemény, amely annak idején meghozta számukra az országos sikert, kétszer is megszólalt a koncert során, a rajongók óriási örömére. Az Évszakok alatt pedig a dobos, Dorozsmai Péter tüneményes kislánya táncolt a színpadon, miközben teljesen átadta magát a zenének.

Megható pillanat volt

Nagyon megható pillanata volt a koncertnek, amikor Balázs Fecó a színpadra hívta Horváth Attilát, a magyar rockzene legismertebb dalszövegeinek szerzőjét. Rengeteg dalszöveget írt Charlie-nak, Cserháti Zsuzsának, Deák Bill Gyulának, Delhusa Gjonnak, Horváth Ákosnak, Keresztes Ildikónak, Koncz Zsuzsának, Kovács Katinak, Varga Miklósnak, Tóth Verának, a Piramisnak és persze a Korálnak is. (Kiűzetés a Paradicsomból, Fekete bárány, Hangoddal ébreszt a szél, Maradj velem, A másik oldalon, Anyám, vigasztalj engem, Tudom, én is megnyugodnék, Amit nem mondhattam el)

Végtelenül szeretetteljes volt az a pillanat, amikor ez a zseniálisan tehetséges dalszövegíró, a lehető legszerényebben felsétált a színpadra, megköszönte a vastapsot és a szeretet, ami felé áradt és egészen lazán annyit mondott, hogy neki tulajdonképpen most nem is jut eszébe semmi, amit elmondhatna. Kedves kis játék volt ez a részéről, amivel kifejezte, hogy milyen nehéz szavakat találni egy ilyen emelkedett pillanatban.

Minden ismert dalukat eljátszották, "A kőfalak leomlanak" felvezetése során Balázs Fecónak volt egy gondolata, ami nagyon szíven ütött. Azt mondta: "Azt hittem, mára nem lesznek kőfalak." A koncert vége felé, amikor azt hittem már nem lesz több meglepetés, Dorozsmai Péter olyan frenetikus dobszolót nyomott le, hogy leesett az állam. A végén az emberek már felálltak az ülőhelyeikről és állva énekelték végig a koncert utolsó líráit.

Suri Andi

[2018.05.16.]