Csak egy icipici hó kell. A jégvarázs elbűvöli a nézőket a Madách Színházban

„Legyen hó, legyen hó, még sose volt hasonló!” – aligha akad, aki ne ismerné a dalt, amely az elmúlt évtized egyik legikonikusabb Disney-slágere lett. Most azonban nem a képernyőn, hanem élőben, a Madách Színház színpadán csendül fel, és a hatása legalább annyira lehengerlő, mint egykor a mozivásznon.

Szirtes Tamás rendezésében a Jégvarázs nem egyszerűen egy látványos Disney-adaptáció, hanem érzékekre hangolt színházi élmény: egyszerre szól a szemhez, a fülhöz és a szívhez.

Egy mese a testvéri szeretet erejéről, az elfogadásról, és arról az őszinte mély elemi bölcsességről, amit belül mindannyian tudunk: hogy a gyógyító, szeretetteljes, feltételek és elvárások nélküli őszinte kapcsolódás az, ami képes felolvasztani a jeget a szívekben.

Kevesen tudják, hogy a Jégvarázs alapjául Hans Christian Andersen híres meséje, „A hókirálynő” szolgált.

Andersen meséje egy hét részből álló, költői allegória, amely Gerda és Kay barátságáról szól. Kay szívébe a gonosz tükör egy szilánkja fúródik, amitől megkeményedik a szíve és elveszíti együttérzését.

A Hókirálynő elrabolja őt, és Gerda hosszú, veszélyes útra indul, hogy megmentse.
A történet a szeretet és barátság erejéről szól, ami legyőzi a hideget, a közönyt és a félelmet.

A Disney 2013-as filmje csak motívumaiban őrzi Andersen eredeti művét. A Hókirálynő alakja itt Elsaként jelenik meg, aki nem gonosz, sőt nagyon is tiszta szívű, tragikus hősnő, aki állandóan a félelmeivel küzd, amire a szülei és a szerencsétlen balesetek is ráerősítenek.
 

Gerda figurájából részben Anna, Elsa húga lett. A fő téma továbbra is a szeretet gyógyító ereje, de a hangsúly az önelfogadáson és a testvéri köteléken van, nem a jó és rossz klasszikus harcán.

A történet, amit mindannyian ismerünk és mégis újra és újra elvarázsol

A Disney 2013-as animációs sikerfilmje már önmagában kultusz lett, de a Broadway-változat 2017-es debütálása óta a Jégvarázs új korszakát éli.

Most végre Magyarországra is megérkezett a produkció, amely hűen őrzi a film szellemét, ugyanakkor a színház közvetlenségével és élő energiájával teszi frissé és kézzelfoghatóvá a történetet.

A Madách Színház feldolgozásában a testvérpár, Elsa és Anna kapcsolata áll a középpontban – a jeges varázslattal, a kimondatlan szavakkal és a megbocsátással együtt. A darab üzenete most is aktuális: önmagunk és környezetünk elfogadása és az őszinte, igaz szeretet az egyetlen út a boldogsághoz.

A mese azt is megmutatja, hogy bizony nem minden az, aminek látszik. A bántás és az ártó szándék bizony gyakran bújhat a szeretet és a szerelem álruhájába.

Szirtes Tamás rendezése érzelmi ívben és ritmusban is precízen építkezik. A mese persze nem csupán gyerekeknek szól, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik tudják, hogy a félelmeink legyőzése sokszor nagyobb bátorságot igényel, mint bármely hőstett.

Azoknak a felnőtteknek, akik értik, hogy a belső gyermekkel bizony foglalkozni kell és a mesék mindig közelebb visznek saját életünk történetének megértéséhez. És akár a saját mesénk újra írásához is.

Látvány, amivel Walt Disney is elégedett lenne

A Madách Színház színpadán minden részlet a Disney minőségbiztosításán ment keresztül. Szó szerint. A jogtulajdonos stúdió minden díszletet, jelmezt és koreográfiai elemet ellenőrzött, de még ezzel együtt is sikerült megtartani a magyar alkotók kreatív szabadságát.

A díszlet- és animációtervező Vízvárdi András és a jelmeztervező Rományi Nóra munkája látványos, ötletes, és a történethez tökéletesen hű volt.

A jégkastély felépülése és a színpadi varázslat maradandó élményt nyújtott, ahogy Elza átalakulása is. A nézőtér egy emberként tapsolt és mosolygott, amikor Elsa ruhája egyetlen mozdulattal átváltozik a kék, ikonikus jégruhává.

A világítástervező Madarász János izgalmas fényjátéka és Farsang Áron hangtervezése nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nézőként tényleg azt érezzem, a színpadon varázslatos dolgok történnek.

A koreográfiát Tihanyi Ákosnak köszönhetjük, aki lendületes és izgalmas mozgásvilágot teremtett: megidézve a fagyos észak kulturális szokásait is.

A bábrendezés (Hoffer Károly, Sári Miklós) különösen Olaf és Sven megjelenésénél bravúros – a gyerekek nevetnek, a felnőttek ámulnak, hogyan válhat egy hóember és egy rénszarvas ennyire „élővé” a színpadon.

Bravúros szereposztása

Az előadást hármas szereposztásban játsszák, így estéről estére új értelmezésben születnek újjá a jól ismert karakterek. Az általam látott estén Zámbó Brigitta (Elsa), Kardffy Aisha (Anna), Tóth Dominik (Hans), Borbély Richárd (Kristoff) és Sánta László (Olaf) léptek színpadra.

Zámbó Brigitta Elsája méltóságteljes és érzelmileg gazdag: hangjában ott a félelem és a felszabadulás határán táncoló erő, minden pillanata precízen épített és mégis szívből fakadó.

Kardffy Aisha, Anna magyar hangja volt a Disney Jégvarázs filmváltozataiban, így különösen izgalmas, hogy most élőben, a Madách Színház színpadán is ő kelti életre ugyanazt a vibráló, életigenlő karaktert, aki a történet melegszívű motorja. Mozdulataiban és mosolyában egyszerre van gyermeki naivitás és női bátorság.

Borbély Richárd érzékeny Kristoffja természetes könnyedséggel hozza a hétköznapi hőst, Sánta László pedig Olafként a gyermeki derű megtestesítője: mozdulata és hangja szinte eggyé válik a bábbal, olyan természetességgel, mintha maga is a hóember szívében lakna. Tóth Dominik elegánsan formálja meg Hans kettős arcát: a bájos herceget és a számító árulót egy személyben.

A mese klasszikus dalait élőben hallgathatjuk Kocsák Tibor és Köteles Géza vezénylésével. A jól ismert „Legyen hó!” vagy „Nyáron én is” dalok most testközelből, élőben, színházi hangzással válnak átélhetővé a nagyérdemű közönség számára.

A friss dalok organikusan simulnak a történetbe, miközben Galambos Attila és Szente Vajk fordítása gördülékenyen, természetes ritmusban követi a dallamokat, ahogy az egy ilyen nagyívű musicalhez illik.

A meséket nemcsak gyerekeknek írják

A Jégvarázs musical messze túlmutat a gyerekelőadások világán. A történet mögött valós, belső emberi folyamatok rajzolódnak ki: a megfelelés kényszere, az elfojtott tehetség bénító terhe, a bűntudat és a szeretetvágy kettőssége. Elsa és Anna kapcsolatában egyszerre látjuk a feltétlen kötődést és az elengedés nehézségét.

Számomra ez a történet különösen mélyen hatott, mert a nővér és húg közötti kötelék – az egymásért érzett felelősség, a kimondatlan bűntudat és a szeretet végtelen formája – ismerős, személyes tapasztalat.
 

Ahogy Elsa próbálja elrejteni a félelmét, nehogy bántson másokat, úgy idéződik fel bennünk is az a belső kérdés: „Mi van, ha mindaz, ami bennem történik, fájdalmat okoz annak, akit szeretek?” A mese ebben a formájában nem csupán látványos zenés színház, hanem gyógyító tükör is – amelyben nézőként szembenézhetünk a saját veszteségeinkkel, és talán kicsit feloldozást is találhatunk.

Elsa alakja a belső szabadságért vívott küzdelem metaforája, hiszen sok emberben ott él a vágy, hogy megmutassák, kik is ők valójában, és ott a félelem is, hogy ezért majd elutasítják őket.

A gyerekek számára ez a varázslat és a dalok története, a felnőtteknek pedig lehet akár egy önismereti utazás is, ahol a jég nemcsak a mesebeli birodalmat, hanem a lélek elzárt, “befagyasztott” részeit is jelképezi.

A Madách Színház Jégvarázsa mindezt csillogó, zenés formába önti, de nem engedi el a mélyebb üzenetet sem: a szeretet képes felolvasztani a legvastagabb jeget is.

A Jégvarázs a Madách Színházban az idei év egyik legnagyobb zenés színházi eseménye. Nemcsak a látvány, a technikai megoldások és a dalok miatt, hanem azért is, mert sikerült megtartani azt az emberi, szívből jövő varázst, ami a Disney-eredetit a világ egyik legkedveltebb meséjévé tette.
 
Aki szerette a filmet, szeretni fogja az előadást is. Aki nem ismeri, annak megmutatja, miért vált a történet generációkon átívelő klasszikussá.

A varázslat mostantól élőben is átélhető. És ki ne akarna egy kis csodát a hétköznapjaiba csempészni?

Jegyvásárlás

Suri Andrea

[2025.10.13.]