Hatan és mind feleségek... képek a SIX előadásról

A szeptemberben bemutatott Pretty Woman musical kapcsán már írtunk róla, mekkora fába vágta a fejszéjét a Madách Színház, nevezetesen alig 1 hónapon belül, két kurrens, friss, jelenleg is színpadon levő West End/Broadway musical bemutatásával. Míg a Micsoda nő, egy klasszikus, kitaposott utat járó könnyed zenés darab, addig a SIX sokkal kísérletezőbb és formabontóbb alkotás. Túl vagyunk a bemutatókon, nézzük mit is tapasztaltunk!

A darabot két fiatal, végzős Cambridge-i egyetemista – Lucy Moss és Toby Marlow – írta 2017-ben és az Edinburgh-i Alternatív Művésztalálkozó és Fesztivál programjában mutatták be ugyanebben az évben. A bemutató rögtön nagy érdeklődést váltott ki és producerek hada állt sorban a jogokért, hogy professzionális előadást varázsoljanak belőle. Moss, a szerzőség mellett koreografálta is a bemutatót és hamarosan abban a helyzetben találta magát, hogy a West Enden kezébe került a rendezői pálca is, igaz, megkapta maga mellé társnak Jamie Armitage-t, aki jelentős rutinnal rendelkező, de mégis fiatal rendezőként jól illett a csapatba. A SIX VIII. Henrik hat feleségének történetét meséli el modern eszközökkel, feminista nézőpontból, vidáman, szórakoztatón. A feleségek nem nyomorukban megmutatott tragikus szereplők, hanem erős nők, akik egy veszélyes férfi közelében élték életüket. A formabontás abban rejlik, hogy nem szokványos musicalt látunk a színpadon, hanem a hat feleség, úgymond lánybandát alakítva, egy popkoncert keretében meséli el történetét. A két fiatal szerző, saját bevallásuk szerint Beyonce 2011-es videó albumából inspirálódott, hogyan is lehet történetté fűzni a dalokat. Ha már Beyonce példának állt előttük, akkor bátran nyúltak még több ismert, világhírű énekesnő stílusához. Aragóniai Katalin, az első feleség így Beyoncé energiái alapján került színpadra. Boleyn Annát, a másodikat, Avril Lavigne és Lily Allen ihlették (számomra sokkal inkább Lily Allen). A harmadik, Seymour Johanna Adele és Sia ihletésű.. ehhez mérten rémületesen nagyot is kell énekelni dalában. A negyedik, német Anna von Kleve szerepe Rihanna és Nicki Minaj alapján formálódott. Az ötödik feleség, Howard Katalin alakjára Ariana Grande, Miley Cyrus és Britney Spears hatott. Míg a hatodik, túlélő Parr Katalin pedig Alicia Keys és Emeli Sandé stílusa alapján került színpadra.

A koncepció varázslatosan működik. Illetve működhet… remélem nálunk is fog, tartósan. A West End színpadán is volt szerencsém látni az előadást, ahol zömében fiatal, nagyon fiatal lányok alkotják a törzsközönséget, akik valóban koncert hangulatot varázsolnak a kis színházba. Elöl ülve, a második sorban... körben csak fiatalokat láttam, akik valóban hangosan buzdították a lányokat, már első pillanattól és valódi bulihangulat járja át minden egyes előadáson a színházat. Na, ott tombolás és hujjogás megy első perctől. A Madách Színház körúti hatalmas nézőterén ez nem igen fog megtörténni. Egyszerűen ennyi fiatal, rendszeresen, jegyet váltó, fizetőképes nézőközönég meglétét is kétlem. Vagyis marad a Madách megszokott úri közönsége, akik vagy vevők lesznek a dologra vagy nem. Vagy belejönnek és bemelegednek a rövid show végére, vagy kissé mereven ülnek és csodálkoznak. Szerintem nagyszerű a Madáchos verzió, de nagyon aggódom érte. Kétszer volt alkalmam megnézni az előadást, két szereposztással. Egyik esetben sajnos némileg sülthal közönség nézte az színpadon történteket, néhány rajongó, vagy rokon hujjogása közepette, de a poplányok előadását egészen kellemes hangulat uralta, bár koránt sem a Londonban megszokott. Nehéz megjósolni. Remélem menni fog a darab, sikeres lesz, de azért itt egy merészet gurított Szirtes Tamás, amiért az Isten áldja meg. Apropó… játékidő… Nos, tudni kell, a darab nem a megszokott musical, vagy színdarab hosszúságú, hanem egy felvonásos, 80-85 perc játékidő, egy rövidebb koncert. Ennyi. Nincs szünet, nincs hosszú este… háromnegyed kilenckor az utcán az ember, ami nem baj. Sűrű és élvezetes 80 perc, de ez szerintem nincs kellően kommunikálva. Egyszerűen meglepő lehet, teljes jegyárak mellett ilyen rövid előadás. Az alig hosszabb, mint a Nyomorultak első felvonása. Az olyan hetven nagyjából. Sajnos hallottam is a színházból kifelé jövet fanyalgásokat, hogy nem erre számítottam. Egyszerűen aggódom, nem fog fennakadni a Madách megszokott közönsége torkán, pedig remek és friss darab és előadás is. A West Enden amúgy, egészen szokatlan, 17 órai kezdéssel megtekinthető a darab, így az ember kilép fél hét után a színházból és a közelben található tucatnyi másik színház esti előadására betérhet. Persze a Madáchból maximum a Pesti Magyar Színházba lehet odaérni.

Többes, jelen esetben kettős szereposztással megy a darab, mint az a hazai zenés színházak esetében szokásos. Londonban és New Yorkban egészen más rendszer van, ott egy színház, amíg leköt egy darabot, addig csak azt játssza. Nyolcszor egy héten, lehetőleg minél többször a meghirdetett sztárokkal, heti 1-2 előadást játszik minden főszerepből a ’cover’, helyettesítő ember, amíg a főszereplő pihen. Persze coverként vagy rettenetesen tehetséges fiatalok állnak készenlétben, akik aztán legközelebb jó eséllyel indulnak már főszerepért, vagy időnként a cover is nagy színpadi sztár maga is. Jómagam úgy láttam a West Enden az előadást, hogy a hat lány közül 4 is helyettes, cover volt és varázslatosak voltak mindahányan. Végső soron 11 lány játssza a hat szerepet, de nem egyenlő előadásszámokkal. Igaz, így a főszereplők hamarabb kimerülnek, a folyamatos, heti 5-6 előadásban, ezért nem is csinálják néhány hónapnál tovább. Aztán teljesen szereplő garnitúrát cserélnek. Igaz, ott olyan mennyiségű kiváló musicalszínész áll rendelkezésre, mely egy pici tízmilliós országból nézve elképzelhetetlen. Ráadásul amerikai sztárok is átruccannak Londonban és fordítva is. Nálunk más a módi. Egy színház sok mindent játszik, a zenés darabok blokkokban mennek, mikor egy-két hétig játssza az adott darabot a színház, aztán hetekig nem kerül újra elő a darab. Két teljes szereposztás betanulja, tehát minden szerepre jutnak ketten (vagy hárman). Ez a módi. Persze a szereposztások egy idő után keveredni szoktak, ahogy az egyes művészek időrendje megengedi. Ezúttal is kettes szereposztást hirdetett a Madách, egy kisebb csavarral, mely azt sugallja, nem akarják kavarni a szereposztásokat. Jelesül, meghirdettek egy színésznő szereposztást, melyben három igen jól ismert, jónevű művész és három kevésbé befutott, de azért már a szakmában jelenlevő színészt ötvözött egy bandába Szirtes Tamás, míg másik szereposztásban „úgymond” popdívákat, pop énekesnőket kért fel a szerepek megformálására. Ebben a második esetben azért van egy kis csúsztatás is, be kell, valljuk.

Six premierek képekben - klikk a fotóra

A popdívás csapatban ott találjuk Boleyn Anna szerepében Muri Enikőt, aki Gór Nagy Mária színi tanodájában végzett, az X-Faktoros második helye óta folyamatosan jelen van musicalszínpadokon is, amellett, hogy persze, énekesnő, a Sugarloaf zenekarnak is énekesnője 2017 óta. Elmúlt tíz évben musical főszerepek sorát alakította, nem véletlen, neki áll legjobban a szerep. Prózája is jó. Rutinja van ebben és mindkét énje élhet. Aragóniai Katalin megformálója Horányi Juli, aki a jubileumi István a király-ban szerepelt, mint Gizella, sőt évekkel ezelőtt „Boldogság…” címmel egy Cserháti Zsuzsáról készült darab dalait is énekelte, szóval neki sem első ilyen, színházi tapasztalat. Jól énekelt, játékban visszafogottabb, mint színésznő váltója. Howard Katalin szerepében Hien látható, aki már 2015-ben az Operettszínházas Miss Saigon címszerepében volt látható. Kis mini dinamó. Parr Katalin bőrébe pedig Veres Mónika (Nika) bújt, aki szintén színitanodás gyökerekkel rendelkezik és évek óta látható a We will rock you musical egy szerepében. Őrületesen jó volt. Szóval két olyan énekesnőnk marad, akik valóban újoncok ezen a téren. Herceg Erika nagyon talpraesett a szerepben, neki van lánybandás előélete, jól mozog a szerepkörben, jól áll neki Anna von Kleve. Sing Viki pedig Seymour Johanna bőrébe bújhat. Neki megy legnehezebben a színpadi színészi lét, látszik, mennyire figyel a mozgásokra, cserébe viszont olyan emlékezetesen hatalmasat énekel szóló dalában, hogy arra nehéz szavakat találni. Az általam látott estén jó percig állt az előadás és ünnepelték Vikit a nézők. Szóval popdíva szereposztás, kis csúsztatással, kacsintós szmájlival.

Minden popénekesnő fantasztikusan énekelte a dalát és igazán jól mozogtak. Vicces kiszólásaik, közönséggel való kapcsolattartások valódibbak, élőbbek voltak, mint a színésznős szereposztás. Természetesen – nagy átlagban legalábbis – ott a színészi játék volt jobb.  A színésznőknél Aragóniai Katalint Baranyai Annamária adja, nagyon erős karakterformálással, számomra túl erős gesztusokkal, de ez szubjektív. Énekhangja telt és erős. Boleyn Anna színésznő megformálója Zsitva Réka, aki a kevésbé ismert, úgymond pályakezdő művész a szereposztásban, de azért már rendelkezik Madáchos portfólióval és a Mamma Miában főszerep átvétel (Sophie) is szerepel múltjában. Szerettem Boleyn Annáját. Ő pont olyan bolondos, kislányos Boleyn, mint a West Enden szokás, hangszíne is pont olyan. Váltója karcosabb, erősebb Anna. Seymour Johannát az Operettszínházban szerepek sokaságát eljátszó, remek és méltán szeretett Peller Anna domborítja, kitűnően. Anna von Kleve bőrébe Kardffy Aisha bújhatott, aki szintén kevésbé ismert. Operettszínházas nevelés, több szerepben is előfordult már, olyan „apróságokban”, mint Júlia, Réka az István a királyból, vagy Vitay Georgina az Abigélben. Igazán nem érheti szó a ház elejét nála sem. Pici, jóhangú, csinos, tehetséges leányzó, bizonyosan nem utolsó fontos szerepe. Howard Katalin szerepét Gadó Anita játssza, aki számomra az egész előadás legkellemesebb meglepetése. Szintén Operettszínházas nevelés, annak stúdiójából kikerülve játszott már ezt-azt, többek közt Cosette-t is a Nyomorultakban, de nekem nem volt hozzá szerencsém, itt viszont egy szinte tökéletes alakítást láttam tőle. Szép hangszíne van, jól énekelt, rettenetesen jól állt neki Katalin, jó ránézni, van kisugárzása. Szuper!

Két nagyon eltérő karakterű szereposztással állt elő a Madách Színház és teljességgel ízlés dolga, kinek melyik tetszik jobban. Különösen érdekes lenne, ha kevert szereposztások is előállnának. Valamilyen mértékben persze fog is, hiszen a Madách, szinte nyugati mintára, három covert is megnevezett, akik személyeként 2-2 szerepet betanultak, hogy be tudjanak ugorni. Három fiatal színésznőnek az a feladata, bármelyik szereposztásban, ha időegyeztetés, vagy előre nem látható ok miatt változtatni kell, akkor be tudjanak lépni. Csonka Dóra, Horváth Mónika, Magyar Krisztina állnak készenlétben. Két Madáchos és egy Operettszínházas múlttal rendelkező ifjú művész. Sőt, Horváth Mónika debütálása sikeresen már meg is történt, mikor Herceg Erikát helyettesített az énekesnők szereposztásában.
Mit is lehetne mondani összegzésként?  Nekem az énekesnők szereposztása tetszett jobban, jobban működött a csajbanda mese, de Gadó Anitát kilopnám a másik bandából, átemelve, mert Howard Katalin szerepében Őt erősebbnek éreztem. Sőt, lehengerlőnek.

Amit még érdemes elmondani, hogy Szirtes Tamás megint megoldotta, hogy ne replika előadást kapjon, hanem olcsóbban, saját rendezéses verziót tehessen színpadra. Nos, ez van mikor parádésan jó, sokkal jobb, mint az eredeti, de van, ami kevésbé tetszett. Remek a németföldön játszódó, festményes jelenet humora, sokkal jobb mint Londonban, de a zenekar száműzése a lányok háta mögül nem tetszett. Pár sor nezői szék kapott ott is helyet.. A zenekar így felkerült két kis fém galériára, fent játszanak, nincsenek szem előtt. A West End előadásban a zenekar a lányok mögött játszik közvetlenül, ők is élő módon az előadás részei. Itt színpadon vannak, meg nem is. Amúgy, a zenekart is csupa női zenész adja, ők is többes „szereposztásban” állnak rendelkezésre. Díszlet látványos, videós betétekkel is. A jelmezek megfelelnek a célnak, kellően színesek, de visszafogottabbak, mint az eredeti angol, kevésbé túlburjánzó ettől a lányok csapat. Ez igencsak szubjektív, én jobban szerettem az angolt. Nagyon féltem a magyar fordítástól, de Bárány Ferenc parádésan megoldotta a dalszövegeket. Ő már 2014-ben a Mamma Mia-val is csodát tett. Egyáltalán nem bántja a fület és humoros, frappáns. Csak a „lenyak” és „kipurc” kifejezéseket szeretném feledni, bár lehet azok a prózáért felelős, „Dumaszínházas” Litkay Gergely találmányai és azt is bevallom, sokkal jobbat nehéz találni az angol „beheaded” és „died” kifejezések helyett.

Jegyevásárlás

Jakab Szabolcs
Fotó: Petró Adri és Jakab Brigitta

[2023.11.06.]