Lángolt az MVM Dome - Parkway Drive koncerten jártunk

November 08-án szó szerint lángba borította az MVM Dome-ot az ausztrál Parkway Drive zenekar.

Az este első előzenekar a szintén ausztrál, 2003-ban alakult metalcore csapat, The Amity Affliction volt.

Dallamos ének és hörgés váltakozása jellemző rájuk is, jelen esetben a frontember hörög, a gitáros pedig vokálozik.

Következő fellépője az estének, a stílus kedvelőinek körében méltán híres Thy Art Is Murder.

Természetesen ők is ausztrálok, 2006-ban alakult death/metalcore banda.

A megvilágítás picit sötétre sikerült, érdekesnek érdekesek voltak a színek, sejtelmes atmoszférát teremtve a lila, zöld, kék árnyalataival, bár a hátsó sorokból nem tudom mi látszódhatott kivetítő és fejlámpák híján.

Fél óra szünet következett. A közönség frappánsan ütötte el az időt, a „magnóról” játszott Bon Jovi, Queen, Journey, Bryan Adams (teljesség igénye nélkül) klasszikusokat teli torokból énekelte.

Hangulat megalapozva, és máris érkeztek az este főhősei.
Színpadon a Parkway Drive zenekar.

Az ausztrál banda 2002-ben alakult, több mint két évtizedes pályafutásukat ünneplik ezzel a turnéval.

Az énekes – Thomas – a közönségen át sétált fel a színpadra, szépen komótosan az intró alatt.

Színpadra érkezve azonnal a húrok közé csapott a banda, fehér szettjétől fokozatosan megvált az énekes, fekete trikóra váltva. A hangzással sem volt gond, brutál hangosan és tisztán szóltak (eleve nagyon szeretem az MVM Dome akusztikáját), a gitárszólóktól leszakadt a fejünk az első sorokban (is). A zenekar híres a gigantikus piro látványvilágáról, most sem hazudtolták meg magukat. Fokozatosan alkalmazták, szépen felépítve a műsor tematikáját, először csak puffogtatás, szikrák, tűzijáték, lángcsóvák tarkították a látványt. A táncosok irgalmatlan energiával és akrobatikus tánc és show elemekkel dobták fel a dalok üzenetét.

Nagyjából a koncert első harmadának a végén egy „tüskés” mikrofon állványt hoztak a színpadra, ami egészen egyedi formabontó alakzatot öltött, és ha ez kevés lett volna látványelemként, aggodalomra semmi ok, egyszer csak eső kezdte el áztatni a színpadot majd tíz percen át. Ebben az esőben adta elő az este egyik lírai tételét Thomas. Itt-ott megcsúszott ugyan a hangja, de mindenki a „plafonból” áradó vízeséssel volt elfoglalva, és „hogy nem folyik le a víz a színpadról” gondolatok keringtek a fejünkben.
(Nem jöttünk rá, majd várjuk a titok nyitját, hátha valaki elárulja).

A koncert közepén egy Medley-vel készültek nekünk, legkedveltebb, legismertebb dalaikból.

Ezután énekesünk egy kis „crowdsurfingre” adta fejét (testét a közönség kezeire bízta), de előtte még egy dalt a közönségben, nyakban ülve énekelt el együtt a rajongókkal, pacsizva, ölelkezve a leglelkesebbekkel.

Következett két olyan dal, ahol nem csak a giga gitárszólóké, hanem a hegedűé, és a nagybőgőé is volt a főszerep, a gitáros Jeff elképesztő gitár szólói mellett itt a vonósokkal karöltve nyúzta a húrokat.

A legfőbb látványosság nyilván a végére került. (Minden zenekar a végén lövi el a slágereket, vagy itt jelen esetben a legnagyobb pirot).

Dobszólóval indítottak, itt még a laikusok nem tudták mire számíthatnak, persze a fekete öves rajongók már bekészítették a mályva cukrot (!) az első sorokban középen.

A dobszóló közepén nem csak, hogy elkezdett fejjel lefelé dobolni a dobos – az már természetes ugye, hogy itt a dobos trónja is forog háromszázhatvan fokban. Mellé fel is gyújtották, na jó, csak a keretet, hogy tovább dobolhasson forogva fejjel lefelé a lángok között is.

Itt mire elámultunk a látványtól, addigra máris jött a következő adag, és lángokban állt az egész színpad, miközben az énekes kigyúrt félmeztelen felsőtesttel a lángok közül emelkedett a magasba. Még egy kis cseresznyeként a torta tetején lévő habra, lángcsóvákat lövöldöztek körülötte. Ez egészen elképesztő látvány és élmény volt. Bármikor egész nap el tudnám nézni.

A végén még egy ráadás dalt eljátszottak közönségénekeltetéssel, bár a közönség ezen az estén végig énekelt és pogózva tombolt örvények közepette (én maradtam a szélén, meghagyom a pogót az erőseknek, de nézve is nagyon élem a feelingjét).

Köszönjük ezt a felejthetetlen estét a Concerto Music csapatának!

Balázs Adrienn
Fotó: Máté Évi - KultFM

Setlist:
1. Carrion
2. Prey
3. Glitch
4. Sacred
5. Vice Grip
6. Horizons
7. Cemetery Bloom
8. The Void
9. Wishing Wells
10. Gimmea D / Anasasis (Xenophontis)/ Mutiny It's Hard to Speak Without a Tongue/ Smoke 'Em If Ya Got 'Em / Romance Is Dead
11. ldols and Anchors
12. Chronos
13. Darker Still
14. Bottom Feeder
Encore:
15. Drum Solo
16. Crushed
17. Wild Eyes

[2025.11.27.]