A popzene a pillanatról szóló műfaj - interjú Ákossal

A Még közelebb című album megjelenésének apropóján beszélgettünk Ákossal saját Borpatikájában, nem csupán erről. Egy igazi kiforrott zenész, aki értékrendjét felvállalva valamilyen szinten szembe megy az árral. De úgy látom, ez az ár nem is nagyon foglalkoztatja, és határozottan úgy tűnik, hogy a munkája, a sikere Őt igazolja. Neve összeforrott az általa képviselt értékekkel, albumai rengeteg díjat besöpörtek, a legújabb már a platina felé robog, megvalósította gyermekkori álmát, és létrehozhatta a közösségi helynek szánt Borpatikát. Mindezek ellenére tud már-már jogtalanul szerény lenni, de mindig tudatos.

- Ha a kiadott albumaidat külön-külön egy-egy fejezetnek tekintjük életed naplójában, akkor mennyire jelentős, mennyire tartalmas fejezet a Még közelebb?
- Számomra nagyon fontos album, nem csak az október 20-i megjelenése óta tartó sikere okán. Hatalmas jutalomnak élem meg, hogy négy évig foglalkozhattam – sok más mellett – ezzel az anyaggal. Igazán személyes a viszonyom a Még közelebb dalaival, ez fontos előfeltétele annak, hogy mások számára is személyessé váljanak. Az általad említett naplóban azért lenne fontos fejezet ez az album, mert arról beszélhetek, ami igazán foglalkoztat. Másképp, programszerűen nem tudok dalokat írni.

- Majdnem teljesen egymagad rögzítetted az albumot. Követtél valami koncepciót?
- Az előre kitalált koncepció kicsit olyan, mintha helikopterrel tartanák a tetőt, és alá kezdenék el építeni a házat. Ennél szabadabban szeretek dolgozni, de az is igaz, hogy a körülbelül azonos időben írt dalaim rokonságot mutatnak egymással.

- Mik voltak a múzsáid a készítés folyamán?
- Dalt írni olyankor lehet a leginkább, amikor az ember egyensúlytalan helyzetben van. Hála Istennek, a sorsom osztott nekem sok örömet és bánatot is, tehát van miből dolgozni.

- Nehéz felsorolni, hogy mi mindennel is foglalkozol. Énekes vagy, most mellette a Borpatika marketing ügyeire is szentelsz időt…
- Sokfélének tűnhet a munkám, de nagyjából ugyanannak a szenvedélynek a különböző formáiról van itt szó. Igazából nem vagyok sem üzletember, sem marketinges, de foglalkozom a produkcióim, az ötleteim minden részletével. Szívvel-lélekkel igyekszem csinálni a dolgomat, a lemezeimnek a tartalma és a formai megjelenése egyaránt érdekel. Az Andante Borpatikának elsősorban a kreatív gazdája vagyok. Ez is afféle szerelemgyerek, eleve az én ötletem volt maga a hely, de az első kilincstől a bútorokon, a színeken át az utolsó szögig magam választottam ide mindent. Gyerekkori álom, örülök, hogy akadt lehetőségem megvalósítani.

- Még így is van olyan, amit nem csináltál, de szeretnél?
- Filmet például örömmel forgatnék, rendezéssel, filmzene-komponálással szívesen foglalkoznék. Az Adj hitet című dalhoz készült videoklipet magam írtam és rendeztem, Szatmári Péter alkotótársam fotózta. Vele forgattam az összes saját rendezésű klipemet. Egy nagyfilmben szívesen kipróbálnám magamat.

- Az 1984 című Orwell-regényhez készült kisfilmed megdöbbentően jól sikerült, és a készítésben ott is elég nagy szereped volt.
- Örülünk, ha tetszett. Móczán Péter producer bevont a forgatókönyv elkészítésébe, Winston szerepét játszottam, én voltam a narrátor, és zenét is írtam hozzá. A zörejezést puszta kíváncsiságból csináltam, mert érdekelt, sőt Lepés Gábor hangmérnök barátommal még térhatású hangot is kevertünk hozzá, hogy kipróbáljuk, tudnánk-e adott esetben filmhangot gyártani. Jelentem, tudunk!

- Ha otthon vagy, és van egy csöpp időd, milyen zenéket hallgatsz? Van olyan album, amire azt mondod, hogy tökéletes, profi munka?
- Peter Gabriel szinte bármelyik lemeze ilyen, Suzanne Vega-nak is több ilyen albuma van, például a legutóbbi Songs In Red and Grey kifogástalan, hibátlan munka. És még szép is! Bármikor meg tudnám hallgatni. Otthon sajnos kevés időm van zenére figyelni. A kocsimban most Chris Whitley szól, elképesztő lemezei vannak, nekem majdnem mind megvan. A Hotel Vast Horizon az új kedvencem tőle, tulajdonképpen ő találta ki az elektro-blues műfaját, hihetetlenül tehetséges ember volt, szegény pont tavaly ilyenkor halt meg, 45 évesen.

- Ezek a lemezek, előadók befolyásolnak valamilyen szinten a munkásságodban?
- Konkrétan biztosan nem, mert sajnos soha nem leszek olyan gitáros, mint Whitley, nem tudok olyan dalokat írni, mint Suzanne Vega, de közvetett módon nyilván hatással vannak rám.

[2006.11.09.]