Felborult a hajó, Babe! - interjú az Ozone Mamával

- Meséljétek el a zenekar történetét a keménységetekre fókuszálva. Mindig is a „leghardabb" banda voltatok Budapesten?


Andris: - A zenekar története oda nyúlik vissza, hogy én és Isti (akkori dobos) össze akartunk hozni egy olyan bandát, amiben nyomhatjuk a közös nevezőnket - ezt fordíthatod „stoner" rock-nak - de inkább bandákról beszélnék: C.O.C, Black Sabbath, Led Zeppelin, Down... Majd kiegészültünk két másik taggal és minden irányvonalat félretéve elkezdtük ontani az ötleteket, amik a próbateremben jöttek. Mégis mivel a gitár ebben meghatározó, megtartottuk a dallamos, de ütős, '70-es évek féle rockvilágot, kiegészítve egy kis '90-es évek eleji seattle muzsikával. Lementünk a próbaterembe, csináltuk, és ez lett belőle.


Marci: - Kemények lettünk, mert kanosak vagyunk! :)


Vivi: - Olyan kanos vagyok, te jó Isten! De ki szeretném emelni, hogy nem vagyok leszbikus! :)

- Teljesen hetero vagy? Én is, pedig állítólag ilyen nincs.

Vivi: - De én teljesen!


Gergő: - Ő nem! (Marcira mutat - a szerk.)


Marci: - A női emancipációra egy természetellenes férfi válasz az, hogy a férfiak egyre nőiesebbek. Szerintem ma már minden férfi látens homokos. 


Gergő: - Így is van!


Marci: - Van, aki ezt nem ismeri el, de szomorú hír a női nemnek, hogy az igazi macsók eltűntek!

- Vonzódsz is a pasikhoz?


Marci: - Egyáltalán nem! Az exhibicionizmus viszont női vonás, akárhogy is nézzük.


Vivi: - Amikor először láttam a zenekart, akkor az első gondolatom az volt, hogy: „Ki ez a vékony, ripacs, buzerátor fejű csávó???" Elkezdett énekelni, és akkor csak azt mondtam, hogy: „Ja, jó, nem szólok, mert úgy énekelt, hogy tátva maradt a szám!..." Megtévesztő.

- Mit mondana nektek a Black Crowes?

Andris: - Én azt mondanám, hogy örülök, hogy végre élőben is megismerhettem őket és gratulálnék a munkásságukhoz, mert nekem megalapozó zenekar. Hogy Ők mit mondanának, nem tudom, de remélem valami olyat, hogy: „Gyerekek, nem rossz, alakul ez!". :)


Marci: Én már annak örülnék, ha szóba állnának velünk. Ha az Ozone Mama egyszer a Black Crowes előtt játszana, azt mondanám, hogy elértük azt, amit el lehet.


Vivi: - Azt mondanák, hogy vegyél vissza az arcodból! :)


Marci: - Ez elképzelhető, de nem vagyok én „arcoskodó" csávó. Néha az embernek keményen ki kell állnia az igazáért. Ez a saját zenekarom, ezért mindent megteszek. Néha falakba ütközöm, és ilyenkor előfordul, hogy kicsit agresszívabban állok ki. A nap 24 órájában az Ozone Mamával foglalkozom, ezen pörgetem az agyam. Talán kissé bele is őrültem már! :)

- Vivinek mit mondana a Black Crowes?


Marci: - Azt mondanák, hogy ilyen tökös dobos csajt még az életükben nem láttak!

- Ti mit mondanátok neki?


Vivi: - Nem tudnék megszólalni.

„Drive my train off the rail" - Miért akartok lejönni a sínről?


Andris: - Ennek a dalnak a jelentése is inkább átvitt értelmű, nem szó szerint értendő. A vonat, a sín, mind szimbolikus jelentésű. Mikor a sínen mész, megy az élet a normál kerékvágásban, mikor kitér a pályáról, akkor az értelemszerűen gáz és valaminek történnie kell/történni fog.


Marci: - Az „off the rail" arra utal, hogy nem azon a vágányon haladsz, amin a nagy átlag. Vannak kiépített sínek, amin le lehet élni az életet. Mi nem ezeken haladunk és ez néha bizony nehéz.

- A sínen jó menni, vagy a sínen kívül?


Gergő: - Attól függ, hogy az állomásra akarsz eljutni, vagy csak valahova. Mindenki csak az állomásra megy, ezért tömeg van. Nem feltétlenül mennék állomásra, csak ha van ott valami dolgom. Például, ha onnan indul az a vonat, ami majd kisiklik.

- Pénteken fel fog borulni a hajó? Azért csak nem...


Andris: - Csak nem.


Marci: - Naná!


Gergő: - Nem tudom. Én majd dobogok, hátha bebillen...


Vivi: - Ez nem kérdés! Az a kérdés, hogy miért?

- Miért?


Vivi: - Mert olyan zenekarok lesznek!!! Mi kezdünk, eleve becsobban a téma, azután el kezd ringani a Manökken Proletarzzal, és az Anna and the Barbies-nál már ííííígy fog dülöngélni!!! Ezt majd valahogy írd le. :) (MÉRHETETLENÜL, ESZMÉLETLENÜL, FELFOGHATATLANUL TINTAPATRON GYILKOSAN! - a szerk.). A Beat Dis-szel aztán minden lenyugszik kissé. Azt nem kérdezed meg, hogy milyen magyar zenekarokat szeretek?

- De!

Vivi: - MSN, Let's Zeppelin Tribute Band, Memories Garden, JZA and the Fantastiks, Kelly Pride. És még annyi jó van, sokkal jobbak, mint akiket most futtatnak!!!

Marci: - És még Kollaps, Tenderfoot Blues Unit, Óriás, Turbo. Még van egy csomó, de most csak ennyi jut eszünkbe!!!

Ozone Mama az A38-on

-Bajnóczi Piroska-

[2010.10.12.]