Oláh Szabolcs kiesett – értékeltük a megaprodukciókat
Idősebbek előnyben!
5. Hoffmann Mónika: Bonnie Tyler - Holding Out For Hero
Rám illik a dal – vélte, mert ő is egy hőst keres, bár a zsűri őt vélte valamiféle világmegváltó harcosnak Akhilleuszt és az amazonokat megszégyenítő ruhájában, fémzoknijában és térdvédőjében. Mónika is túl van már egy kieső jelölésen az előző adásban, de győzött a párbajban így már ebben is rutinosnak mondható, akárcsak a dalok dinamikai kezelésében. Rendkívül jól bánik egyedi hangfekvésével. Szépen felvezette, szokásával ellentétben nem pörögte túl a nótát, ez is vezethetett ahhoz, hogy ezúttal nem maradt az utolsó három legnépszerűtlenebb között.
6. Varga István: Gary Moore - Still Got The Blues Egy szimpátia szavazás ellenfél nélküli nyertese lehetne (ha rendeznének), legalábbis számomra szerénységével és érzékenységével elképesztően jó benyomás tett. Előadására a tökéletes szó illene legjobban, a kérdés csak az, hogy a magyar zenei világban Gáspár Laci és Caramel nem töltötte-e be már azt az űrt amit Varga István is mérsékelni tudna. A zsűri is inkább a „haláljó volt” típusú rövid értékelésre hagyatkozott, a stúdióban mindenki elhallgatta volna még egy ideig a könnyed blues hangokat.
7. Rúzsa Magdolna: George Harrison - I Got My Mind Set On You A nyugodt blues után Magdolna erőteljes, éles hangjával kapott lehetőséget a bizonyításra, amit nem is hagyott ki, fiatalos energiával árasztotta el a nézőket és hallgatókat. Spontanizmusa egyesült a profizmusával és rutinjával így egyedülálló és teljesen kész előadást kaptunk. A zsűri véleménye szerint bőven mértéken felül áll, bár a tökéletességtől számomra még azért messze áll. Ráadásul mezítláb is volt. Amilyen keménynek állította be magát, egyedül ő sírta el magát a női versenyzők közül nyíltan. Nyilván a felemelő kritika késztette örömkönnyei megindulására.
8. Kontor Tamás: Fine Young Cannibals - She Drives Me Crazy Kontor Tamás dolgozik talán legtöbbet a dalokkal és koreográfiával fellépések előtt, ugyanis színészi játékkal is színesíti produkcióit, ráadásul még át is szerkeszti a dalokat, hogy személyiségéhez legjobban illő zenét tudjon számunkra közvetíteni. Színészi játékon azt értem, hogy bevonult nagy szolidan a terembe, körmét rágta, idegesen pillantgatott körbe, majd hirtelen egy mozdulattal megragadta a mikrofont (velünk és hallásunkkal együtt) és máris árasztotta felénk egy profi előadás energikus benyomását. A zsűritagok is fel-fel ugrottak a nagy tombolásban. Nem meglepően, egy negatív kritika sem érte.
[2006.03.05.]
Hírek
