Átértékeltem az életemet, már nincs hiányérzetem

- Látszólag könnyebb úgy komponálni, ha nincsenek elvárások. Ha az ember ledobja válláról a sok terhet, és csak saját magának akar megfelelni.
- Sokszor mondják nekem, hogy te, a rengeteg szakmai elismeréssel a hátad mögött könnyen megtehetsz bármit. Úgy látom, ez inkább fordítva van. A karrieremet én alakítom, magamnak köszönhetem ezt a hátteret. Döntéseim, lemondásaim és a jó időpontokban kimondott nemeim vezettek idáig. Ezt bárki megteheti, megtehette volna. A mai zenei világban sem nehezebb ezt megtenni. Akkoriban is többen voltak, akik azt hitték, hogy nem lehet. Pedig működik. Amikor 2002-ben megkaptam az Arany Zsiráf Életműdíjat, azért örültem, mert bizonyítékul szolgálhattam arra, hogy másképp is lehet dolgozni. Ha miattam akár csak egyetlen fiatal zenész hinni mer abban, hogy más utakon is bejárható ez a pálya, már megérte. Nem szerencsés a mások által kialakított trendeket vakon követni, sosem azokból születtek az előrevivő produkciók. A zenében is önmagunkat kell megkeresni.

- Ha stúdiólemeze nem is, egy másik albuma azért napvilágot látott. Egy szép könyv részeként.
- A ’92-es …neked című lemezem volt az első, amely már nem az ismert szerzőkkel készült. Azóta a dalszövegeimet magam írom, nagyrészt a zenéket is. Új távlatok nyíltak. Boldogság volt minden leírt sor. A dalforma azonban sokszor szűknek bizonyult bizonyos gondolatok kibontására. Így születtek az első prózai írások. A mindennapi hiányokról, férfiról, életről, fel nem tett kérdésekről. Megfogalmazásuk óta még inkább foglalkoztat a művészet célja. Mára a cél sok esetben nem több a hatáskeltésnél, és a közönség befolyásolására való törekvés sok esetben erőteljesebb a tartalomnál. A hatás keltése elengedhetetlen, ez tény. A művészetnek viszont e mellett szolgálnia kellene egy továbbvezető utat, amely segítségére lehet a befogadóknak. Mindegy, milyen a forma, írva, előadva, rajzolva vagy fényképezve van-e. Ezért tartottam fontosnak a szövegek megjelentetését könyv formájában. Kész szavak lett a címe. CD is készült hozzá, amelyen tizennégyet felolvasok közülük különleges zenékbe ágyazva, mert bennem az írások ritmusként élnek, és ilyen formában akartam őket megmutatni. Kaptam pár telefonhívást, amelyek megerősítettek abban, hogy a könyv az, ami pályám következő állomása kellett legyen. Az mondta egy filmszakmában otthon lévő barátom, hogy számára azért volt fontos a találkozás a gondolataimmal, mert átélhette általuk, hogy régebben valamennyien így beszélgettünk egymással. Nem féltünk előhozakodni ilyen témákkal. A közélet és a politika megváltoztatta az egymáshoz való viszonyt. Olyan szinten van benn a magánéletünkben, amely már régen nem egészséges. Minden téren határozottnak és keménynek kell látszani, így az emberi dolgainkról, a valós problémáinkról hallgatunk. Még felszínre kerülnének a gyengeségeink… Nem merjük kiadni a félelmeinket, elfojtjuk magunkban, azt hisszük, csak elénk gördülnek akadályok, s hogy mások játszi könnyedséggel megküzdenek velük. Egy másik, számomra fontos ember kezébe vette, s reggelig olvasta. Őt az ragadta meg, hogy a leírtak nem akarták befolyásolni, csupán ráirányították a figyelmét más megközelítésekre. Nagy elismerés ez akkor, amikor naponta szinte minden oldalról csak a befolyást érezzük. Így a legjobb dolgok is gyakran áldozatul esnek. Az egyik legsikeresebb könyvkiadó vezetője hatszáz kiadvánnyal a háta mögött úgy fogalmazott, hogy én könyvben is megvalósítottam magam, s neki ez eddig nem sikerült. Ezt érzem én is. Olyan lett, amilyenre vágytam. Sokat kaptam a visszajelzések által, egészen mást, mint amit a médiás jelenlét tud adni. Akiknek a könyvet és a CD-t szántam, azok figyelmesen követik a pályafutásomat. Az irántuk érzett tisztelet vezérelt. Ha a megjelenés híre bizonyos műsorokba nem is kerülhet be, tudom, akinek rá kell találnia, úgyis rátalál. Más csatornákon keresztül.

[2006.04.05.]