Átértékeltem az életemet, már nincs hiányérzetem

- Az említett …neked című lemeze kapcsán valaki azt írta önről az interneten, hogy új zenés költő született. A könyv engem is megerősített ebben.
- Szívet melengető a megfogalmazás, de nem tartom magamat költőnek. Ezek mindössze egyszeri gondolatok, távol állnak a költészettől. Követtem egy megnyilvánulási formát, és ezzel nem léptem át magasabb dimenzióba. Továbbra is énekesnő vagyok, a könyv nem többé tett, hanem teljesebbé.

- Készített egy másik hanghordozót is Óvodás dalaim címmel. Miért tartja fontosnak szólni a legkisebbekhez is?
- Gyerekek énekelnek rajta népdalokat, vonósnégyessel, népi hangszerekkel kiegészítve. Valóban az óvodásoknak szántam, de miután az első párezer kinyomtatott példány elfogy, a második kiadásra megváltoztatom a címét, mert a visszajelzésekből kiderült, hogy az általános iskola első három osztályában is hasznosítható. Kötelességemnek éreztem ezt a kiadványt. Nagyon zavar a sok panaszkodás. Lehet tenni azért is, hogy ismertebb és elismertebb legyen a magyar népdal. Hiába vagyunk Bartók és Kodály országa, a zenetanítást manapság komoly veszély fenyegeti, felmerült, hogy az általános iskolákban nem is lesz kötelező. Úgy gondoltam, ebben a furcsa helyzetben le kell tennem valamit az asztalra, amelynek segítségével a gyerekek könnyebben elsajátíthatják az anyanyelvükhöz kapcsolódó zenét, és ahogy éneklik, felismerhetik a bennük megbúvó képességeket. Hadd ne kívülről ítéljék meg, hogy tud-e valaki énekelni vagy sem. A mai óvodapedagógiának meghökkentő szempontjai vannak a zenei képzéssel kapcsolatban. Elvárás, hogy az óvodásévek végére a gyermekek elérjenek egy hangmagasságot. Akinek nem megy, megkérdőjeleződik a tehetsége. Ha az operaműfajnak vannak hangfajai, akkor óvodáskorban is természetes, hogy a kicsik más-más hangmagasságokon énekelnek. Akkor örömmel énekelnek. A zene örömének kiskorban való átélése életünk egészére kihat. Ráadásul a népdalok a sokszor számon kért magyarságtudatot is fejlesztik. Békésen.

- Most már értem, miért nincs ideje új dalokon dolgozni. És a humanitárius munkáiról még nem is beszéltünk.
- Az utóbbi években olyasfajta kiteljesedés irányába indult el az életem, ami szerintem elengedhetetlen egy felnőtt embernél. Elgondolkodtam azon, mik fontosak és mik kevésbé azok. Átértékeltem az életemet, már nincs hiányérzetem. Az elképzeléseim beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, megvalósítottam, amire vágytam, s egyfolytában újabb célokat tűzök ki magam elé. A létrehozásnak, a kreatív munkának túl kell lépnie az öncélúságon. Ha valami csak nekem öröm, az kevés. Az igazi dolgokért tenni, megértést találni, s azokat megosztani, új dimenziókat nyitni, ez érdekel. A stúdiólemez csak egy kifejezési forma a sok közül.

- A rengeteg munka ellenére az emberek egy csoportja mégis azt látja, hogy eltűnt a közéletből. Az a csoport, amely a kereskedelmi tévékből informálódik és a gagyi műsorokon szórakozik. Az újságok címlapján is régen láttam.
- Képzelje, hány embernek okoznék mérhetetlen csalódást, ha felbukkannék a játékos showműsorokban. Pedig manapság csak itt lehet zenével megjelenni, ez a legjelentősebb kapocs az előadó és a közönség között. De nem a legfontosabb. Nekem a közéletben olyasfajta szerepvállalásom van, amely nem sok mindenkinek volt még. Az Adományvonal szóvivője lettem. Gyönyörűséges állomásai vannak ennek a munkának. Három hete látható a televízióban az a hirdetés, amely egy tévhitet helyez új megvilágításba: a gyermekleukémia gyógyítható. Amíg tizenöt éve még 20 illetve 80 százalék volt a gyógyulás és a halál aránya, addig mára megfordult. Az Adományvonalon mostanáig 163 millió forint gyűlt össze a százforintos hívásokból. Most ez boldogít. Címlapon már annyiszor voltam.

[2006.04.05.]