Sondheim szeretete maga a szenvedély - képekben a musicalkoncert

Avagy a legkomolyabb gyilkos humor. Egy csokor Stephen Sondheim musicaljeiből.

Amikor beléptem a Fesztivál Színházba December 5-én este, furcsa, dézsávű (igényesebbek kedvéért : „deja vue”) érzés kerített hatalmába. Gyorsan ellenőriztem is a kezemben lévő – a MŰPA hagyományainak megfelelően rendkívül igényesen összeállított és hasznos információkban gazdag – műsorfüzetet, milyen előadásra is jöttem. Ebből már láthattam, hogy nem az idei télutón bemutatott Kurt Weill Cabaret-val tért vissza a Madách Színház társulata, amint azt a díszlet alapján egyébként joggal gondolhattuk volna. Bizonyosságot viszont csak akkor nyert a kérdés, amikor az első akkordok felhangzottak Zádori László zongoráján. Ez után egy futballmérkőzésnyi idő elegendő volt ahhoz, hogy végképp megfeledkezzek arról, eleinte mit is gondoltam a februárban még ötletesnek és eredetinek titulált színpadkép megjelenéséről a recycling jegyében.

Találkozások

Egy tucat perc elegendő volt, hogy megbizonyosodjak arról, igen vegyes közönség látogatott el a Szenvedély című előadásra. Eddig tartott ugyanis az első szám, a Sweeney Todd musical zanzásított változata. Akik Sondheim nevéről ezidáig kizárólag a West Side Story-ra asszociáltak (mely mű alkotóinak sorában szövegíróként jelent meg) zavartan pillantottak körbe, nézőtársaik reakcióit fürkészve. Akik az előadás beharangozásából kizárólag a műfaji megjelölésre és a szereplőkre koncentráltak a jegy vásárlásakor, még ennél is riadtabbnak tűntek és láthatólag elkezdtek barátkozni a korai távozás gondolatával. És persze voltak olyanok is szép számmal, akik nem csak a londoni borbély történetéhez, de a Company , az Anyone Can Whistle, a Follies, a Pacific Overtures és a Dick Tracy címekhez is konkrét élményeiket, emlékeiket tudták kapcsolni. Ők az első taktusok hallatán elégedetten hátradőltek és a hosszú várakozás izgalmának szavával csak ennyit sóhajtottak a légtérbe : VÉGRE.

Szenvedélyek viharában

Az első lépés a korábban említett elbizonytalanodó és/vagy talajukat vesztett nézők lelki nyugalmának helyreállítása felé Oroszlán Szonja konferansziéja volt, melyben adott néhány fogódzkodási pontot Sondheim életművének a helyén történő kezeléséhez. Amikor pedig ezek után a Brodway Baby című számmal kápráztatott el minket Mahó Andrea, már mindenki megnyugodott abban, hogy igenis érdemes volt eljönni erre az izgalmas kirándulásra napjaink pop(uláris) musicaljeinek világából. Számomra egyébként kellemes meglepetés volt, hogy Andinak sok, korábban is megtapasztalt erénye mellett még humora is van. Kevésbé hatott az újdonság erejével az, hogy a színpadra lépő fiatalabb Miller Zoltán tud énekelni. Még ha az elmúlt években általa játszott szerepek nem is mindig kívánták meg, hogy erről a tudásáról számot adjon. Nem így ez az előadás.

[2007.12.19.]