Ötszázadszor vastaps az Operaház Fantomján

Andrew Lloyd Webber zseniális musicalje immáron 500. alkalommal varázsolta el a nézőket a Madách Színházban.

Vágó Nelly gyönyörű jelmezeiben, Kentaur csodálatos díszletei közt, a kitűnő hanggal és színészi tehetséggel megáldott szereplők sokasága kápráztatja el a nézőket estéről estére. Négy év, 500 előadás, több mint négyszázezer néző: egyedülálló rekord a magyarországi musicaljátszás történetében.

A történet, amely meghódította a világot

Aukció, 1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezését. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig tisztázatlan tragédia okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegetik.

Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház, s elkezdődik a visszaemlékezés.
Felidéződik egy nagy szerelem története. Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő mesébe illő története. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. Ő, az Operaház Fantomja. Ki ez a misztikus lény? Szörnyszülött, zseni aki szenvedélyesen szerelmes Christine-be. A színház alatti labirintus szolgál otthonául, itt él a külvilágtól elzárva, magányosan. Mindent elkövet, hogy a lány az övé legyen, nem riad vissza még a gyilkosságtól sem.

Betekinthetünk az Operaház hétköznapjaiba, a színfalak mögé. Képet kapunk, hogyan zajlanak a próbák, és mi történik az igazgatók irodájában. Mindeközben megismerjük a szereplőket és érzéseiket. Christine, a bájos gyermek, aki szerelmes Raoulba, tisztelet teli szeretetet érez a Fantom iránt. Majd mikor az Angyal testet ölt és el akarja szakítani kedvesétől, szánalom és gyűlölet határán sodródik az eseményekkel. Ám a végén választania kell! Raoul, fiatal, jóképű, gazdag, fiú, aki elvállalja a színház anyagi támogatását. Gyermekkorukat együtt töltötték Christine-nel, ez a múlt válik most első látásra szerelemmé. De már semmi nincs úgy, mint régen. A lány apja meghalt és feltűnt az Angyal. Ebben Raoul nem hisz mindaddig, míg meg nem történik az első baleset a színházban. A szerelmes fiú egyszeriben határozott férfivá érik, aki küzd kedveséért. Kezébe veszi az irányítást a Fantom kézre kerítésének érdekében.

A Fantom egy furcsa, groteszk lény. Torz arca miatt, már anyjának sem kellett. Az Operaház alatti csatornában épít magának otthont, itt hallja meg a lány hangját, amibe rögtön beleszeret. S mivel a természet a rút arc ellensúlyozására isteni tehetséggel áldotta meg, énekórákat ad a lánynak, ezzel segítve karrierjét. Ebbe az idilli képbe lép be Raoul és elkezdődik a két rivális küzdelme. A harc során megismerhetjük a Fantom igazi lényét. Fájdalommal teli lét az övé, elhagyatottan, elzárva minden szépségtől. Az éjszakába csak Christine gyújt világosságot, most ezt is elvennék Tőle. Ebbe szinte beleőrül, minden eszközt megragad álma megmentésének céljából. Sírva könyörög a lánynak, fenyegetőzik, rabul ejti a párt, de a sorsot nem változtathatja meg. Már-már győzedelmeskedik a brutalitás, de egy csók mindent megváltoztat és ismét érzékeny lelkű ember válik a rémből.

Három Fantom egyszerre a színpadon

Mivel lehet ezt a csodálatosan szép musicalt még különlegesebbé tenni? Szirtes Tamás, a darab rendezője ezt is megoldotta. Az este folyamán, egyedülálló módon mindhárom szereposztás kivehette részét az előadásból. Egyszerre állt a színpadon és énekelt a három Fantom; Csengeri Attila, Miller Zoltán, Sasvári Sándor. A mű legismertebb dalát versszakonként, soronként váltva, majd egyszerre szólaltatta meg a három művész, egyetlen Christine kegyeiért áhítozva, de egymásnak is teret engedve.

A jutalom szűnni nem akaró vastaps volt. A darab legnagyobb sikert aratott szereplőcseréje az a jelenet lett, mikor két Raoul, Nagy Sándor és Homonnay Zsolt, találkozott szembe egymással, és kezet fogva cseréltek helyet. A harmadik Raoul, Miller Zoltán, ekkor még Fantomként borzolta a kedélyeket, de a második felvonásban Raoul-lá változott. A három női főszereplő, Fonyó Barbara, Krassy Renáta, Mahó Andrea, hol egy időben egy helyen néztek szembe a Fantomokkal, hol épp átadták egymásnak a stafétát valamely kellék segítségével.

A szereplők váltása és többszörös jelenléte ünnepi hangulatot varázsolt a színházba. Egyszer megháromszorozódott a drámai hatás, máskor sem, a közönség sem a szereplők nem bírták megállni nevetés nélkül a szokatlan pillanatokat. Többször hangos ováció és vastaps volt a válasz a nem mindennapi megoldásokra.

Ráadással is készültek a szereplők. Az Éj zenéjét még egyszer elénekelték, immár három Christine plusz négy Fantom felállásban. A legfiatalabb Fantom, Posta Victor is lehetőséget kapott a megszólalásra. Miller Zoltán pedig, immár Raoul jelmezében énekelte a Fantom sorait.

Ezzel azonban még nincs vége a meglepetések sorának. A Madách Színház egy egész hetet szentelt az ünneplésnek. Ennek keretén belül a hazai zenei élet kiválóságai (az Adagio és a Gracia együttes, Horgas Eszter, Szulák Andrea, Varnus Xavér és a Solti György rézfúvós együttes, valamint a Madách Színház balettkara) saját változatukban adták elő a musical fő motívumát az egyes előadások végén.

- Audrey -

[2007.09.24.]