Koncert közben lepték meg a Republicot - képekben

Meglepetés érte péntek esti lemezbemutató koncertjén a Republic együttes tagjait. A fiúk fellépés közben értesültek arról, hogy az októberben megjelent Fényes utakon című albumuk bearanyozódott, s a majd három órás műsorukat félbeszakítva a Budapest Sportaréna színpadán vették át a munkájukért járó elismerést.  

A Republic együttes ünnepi lemezbemutató koncerttel ajándékozta meg rajongóit december 28-án a Budapest Sportarénában. A népszerű zenekar utoljára 1998-ban játszott a BS színpadán, majd 2000-re tervezték a következő önálló fellépésüket, ám miután a létesítmény 1999. december 15-én leégett, a koncert sajnálatos módon elmaradt. Azóta az új csarnok megnyitóján, illetve zártkörű koncerteken szerepeltek ott – derült ki Cipő, a Republic frontemberének nyilatkozatából, mely a Borsod Online-on jelent meg a hónap elején.

Bárki ott lehetett az ünnepi koncerten

A péntek esti, két és fél órásra tervezett műsor a Fényes utakon című album dalaira épült, de természetesen – a közönség nagy örömére – régebbi szerzemények is szerepeltek a repertoárban. S hogy az együttes tagjai azoknak is örömet okozzanak, akik bármilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a nagyszabású koncerten, honlapjukon folyamatos, élő webkamerás közvetítés által tájékoztatták az érdeklődőket a helyszínen zajló eseményekről - az előkészületektől, illetve a délutáni hangbeállástól kezdve a közönség gyülekezésén át egészen a koncert végéig. Közben egy külön erre a célra kialakított üzenő falon keresztül tarthatták egymással a kapcsolatot a szolgáltatást igénybevevők. Az ötlet remeknek bizonyult - a publikus ablakban olvasható beszélgetésekből ugyanis kiderült, hogy nemcsak hazánk legkülönbözőbb pontjairól, hanem a határon túlról (például Erdélyből) is figyelemmel kísérték a Republic ünnepi műsorát.

A vizuális élmény sem maradt el

Nem sokkal fél hét után érkeztem a Budapest Sportaréna F7-es bejáratához, ám a biztonságért felelős dolgozók kedves fogadtatása ellenére meglehetősen későn kaptam bebocsátást. Már javában játszottak az együttes tagjai, mikor végre az utolsó ajtó is kinyílt előttem. A Csak Te vagy és én című dal első ütemeinek kíséretében közeledtem a sejtelmes fényekben úszó színpad felé. A pódium bal oldalánál megállva gondosan szemügyre vettem a koncert otthonául szolgáló csarnokot. A zenekar „lábánál” kialakított VIP szektor vendégeinek hézagos sorait kordon választotta el a többi résztvevőtől, akik a néhány méterre elhelyezett korlát mögött összezsúfolódva torkuk szakadtából énekelték az ismerős dalokat. A küzdőteret félkörívben határoló székek is megteltek a legkülönbözőbb korosztályt képviselő rajongókkal – egészen fiatal, óvodáskorú gyermekek, „Republic” feliratú pólóban feszítő tinédzserek, sőt, őszes hajú hatvanasok is felbukkantak a nézőtéren tapsoló tömegben.

A koncertélményt a tökéletes hangzás mellett a három kivetítőn futó képsorokkal színesített látvány tette még gazdagabbá – hol a színpadon éneklőket és a tömeget pásztázó kamerák felvételeit, hol az épp felhangzó dalokból született videóklipeket vetítették a hatalmas vásznakra, továbbá lemezborítók, illetve az eddig megjelent újságcikkekből készített összeállítás képei is hozzájárultak az Arénát betöltő különös hangulat megteremtéséhez. Az egymás után következő olykor lírai, majd vidámabb hangvételű nóták közötti váltást a csarnokban elhelyezett fények összehangolt játéka segítette.

Több csúcspontja is volt az estnek

Az Erdő közepében című dalnál – az est folyamán nem utoljára - a kaposvári Somogy Táncegyüttes népviseletbe öltözött tagjai is színpadra léptek, akik már szinte állandó szereplők a Republic együttes nagyobb koncertjein. Az egyik táncos lánytól később megtudtam, hogy bár csapatukban már történt egy generációváltás, mióta rendszeresen fellépnek a zenekarral, az új tagokat ugyanolyan baráti viszony fűzi a Republichoz. A néptáncosokon kívül a Játssz egy kicsit a tűzzel című dalnál tűzzsonglőrök mutatványait élvezhette a közönség, a Hogy volt az Kubában? című nóta alatt pedig fején tolldísszel, nyakában pink boával Kerékgyártó Edina táncművész jelent meg a színpadon. A műsor folyamán többször előkerült az együttes jellegzetes hal-emblémáját ábrázoló, vörös zászló is, a koncert végén pedig a pódium két oldalán elhelyezett tűzijáték fényei színesítették a látványt.

Ahogy egymást követték a dalok, érezhetően egyre gyorsabb ütemben fokozódott a nézőtéren összegyűlt tömeg hangulata. Az együttes pályafutásának kezdetén született Igazi szerelem című számnál már valóságos táncparketté változott a színpad előtti küzdőtér – a közönség tagjai egyetlen hullámzó masszává olvadva énekelték az ismerős sorokat. Az Engedj közelebb című dalt kitörő ováció fogadta. Abban a pillanatban azt hittem, mindezt már nem lehet felülmúlni, ám rövidesen kiderült, hogy a koncertnek nem ez a nóta az egyetlen csúcspontja - a Jó reggelt kívánok kezdetű sláger ugyanis szintén megőrjítette a kezüket magasban lengető, ugráló tömeget.

"Még, még, még, ennyi nem elég!"

Az est folyamán nemcsak Cipő énekelt kedvelt Rebuplic slágereket, Tóth Zoltán és Boros Csaba is előadott egy-egy kiváló dalt, meglepetésként pedig Gulyás Ferenc is megajándékozta a közönséget egy külön erre az alkalomra készített összeállítással, melyet saját készítésű tekerőlantjával kísért. Kilenc óra magasságában búcsúztak el először a zenekar tagjai, ám a tömeg buzdítására ismét színpadra álltak egy líra hangvételű dallal.

Talán nem is lett volna teljes az élmény, ha nem hangzik fel az örök slágernek számító Szeretni valakit valamiért című nóta, melynek sorait a csarnok különböző pontjain világító öngyújtók fényében ezrek visszhangozták egyszerre. A pörgősebb ütemre íródott Dudu-t követő, Ha még egyszer láthatnám című dal is hasonló fogadtatásban részesült, a Szállj el kismadár kezdetű slágernél pedig Cipő már azt is könnyedén megengedhette magának, hogy az első versszakot ne énekelje – a nézőtéren táncolók ugyanis egytől-egyig kívülről fújták az ismerős sorokat, s a dal, melyet a rádiók és a televíziós csatornák egy időben a megszokottnál többször sugároztak, most frissebben szólt mint bármikor.

Huszonnégy karátos meglepetés

Talán nem is sejtették az együttes tagjai, hogy a péntek esti lemezbemutatón egy immáron bearanyozódott korong szerzeményeivel állnak majd az Aréna színpadán. A Szállj el kismadár-t fogadó tapsvihar közepett igazi meglepetésként érkezett a pódiumra Szekeres Judit, az EMI igazgatója, s a Republic műsorát félbeszakítva bejelentette, hogy a Fényes utakon című album máris aranylemez lett. A zenekar tagjai a kiadvány megjelenésében közreműködőkkel együtt rögtön át is vették a munkájukért járó elismerést, s az Aranylemezt Boros Csaba tolmácsolásában a közönségnek is külön megköszönték.

A díjátadó után még forróbb hangulatban folytatódott a koncert egészen tíz óra magasságáig, majd végül a Nem volt még soha így című dallal elbúcsúztak az együttes tagjai a jelenlévőktől. Boros Csaba a mikrofont magához ragadva szólalt meg ismét társai nevében is: „Igazán magányosak lettünk volna, ha nem vagytok ilyen sokan itt ma este” – fejezte ki köszönetét vicces formába öntve a közönségnek – „Jövő évben szerintem itt fogunk találkozni.” - Effelől pedig semmi kétségem, hiszen a koncerten személyesen résztvevők mellett az eseményeket webkamerán keresztül figyelemmel kísérő nézők is elégedettek voltak a Republic együttes műsorával, így ők biztosan ott lesznek az Arénában a következő fellépésen. Érdemes csatlakozni – „Gyertek velünk!”

- Pogonyi Nóra -

[2007.12.30.]