Újabb csecse-becse Ákostól - képekben

Adni öröm. Úgy látszik, osztja ezt a véleményemet Kovács Ákos is, aki már a második ajándékkal lepte meg a nagyérdeműt április 6-án betöltött negyvenedik életéve alkalmából.

Az első meglepetés a Negyven című, öniróniával fűszerezett dal volt, melyet a megújult Ákos honlapról tölthet le (szabadon) minden érdeklődő.

A másik becse, amit az ünnepelt a torta mellé az asztalra tett egy újabb műfaji kalandozás gyümölcse, melyet ezúttal az irodalom világában tett az ilyetén félrelépéseket bátran felvállaló művész. Régi álma vált valóra az április 11-én, a költészet világnapján megjelent Krúdy-hangoskönyv kiadásával. Mint azt az Andante Borpatikában megtartott tájékoztatón megtudtuk, a dupla CD napok alatt meghaladta azt a példányszámot, amely után egy prózai kiadvány nevét aranyba foglalják.

De aki látta Ákos, és a hangfelvételt rendező Szigethy Gábor szemében a tüzet, ahogyan a kiadványról beszéltek, és megfigyelte, milyen szeretettel tartották kezükben a legapróbb részletekig kidolgozott közös kincsüket, azok hamar rájöhettek, hogy ennél a kiadványnál nem az eladott példányszám a siker mérőszáma.

Igényes kivitel ilyen szempontból sosem lesz kifizetődő

Ákosnak megadatott az az ajándék az élettől, hogy egy újabb régi álmát válhatta valóra. Ráadásul az alkotás folyamatában még közelebb kerülhetett régóta kedvenc írójához és megfizethetetlen tudás birtokába juthatott e közös munkában mesterétől irodalomról, történelemről, a XIX. és XX. század fordulójának szellemiségéről, a századelő Pestjének atmoszférájáról.

Prózai kiadványok ma Magyarországon nem arra hivatottak, hogy a megjelentetőjük hosszútávú anyagi biztonságát biztosítsák. A befektetett munka, a minden apró részlettel szemben igényes kivitel ilyen szempontból sosem lesz kifizetődő.

De minden egyes ember, akiknek lelkében a CD-t hallgatván a vágy szikrája lángra lobban egy Krúdy könyv elolvasása iránt, tovább növeli az alkotók örömét, amit annak kapcsán érezhetnek, hogy adtak valamit. Elsősorban önmaguknak. Meg persze egymásnak. És talán nekünk is.

- Balázs András -

[2008.04.20.]