Kaszás Attilára emlékeztek a kiválóságok - képekben

Kaszás Attila március 16-án lett volna 48 éves. Lett volna?? De hiszen Attila sokunk számára él, s élni is fog mindörökké filmjeiben, szerepeiben, fotókon - a szívünkben. Ezért ez a jótékonysági emlékest olyan volt, mint egy születésnapi köszöntő barátokkal, pályatársakkal és Önökkel, a nézőkkel.

Negyvennyolc éves lehetne. Fizikai valójában egy éve nincs közöttünk. Gondolatainkban van jelen. Nap nem múlik el, hogy valaki ne kezdene bele egy történetbe Kaszás Attiláról. A mai naptól, ahogy Jordán Tamás mondta, még erősebb lesz jelenvalósága itt a Nemzeti Színházban, hiszen nevét, emlékét őrzi egy dombormű és a háziszínpad, amely 2008. március 16-tól Kaszás Attila Terem lett.

Figyeli az előadásokat

Krisztiáni Sándor szobrász-restaurátor alkotását is ezen a napon lepleztük le. A harmadik emeleten, egy boltív alól figyeli az előadások szüneteiben beszélgető vagy a Kaszás Attila terem felé igyekvő nézőket. Az avatást szűk családi, baráti körben rendeztük.

Tehetség és szeretet. Talán ez a két szó jellemzi a legtömörebben a gálaestet. A Vígszínház társulata kezdte, a Nemzeti Színházé zárta az estet, megtoldva egy közös produkcióval, Ákos énekével. Barátok a társulatokban, barátok a két nagy csapat produkciója között és barátok a színfalak mögött, az ügyelőpulttól a hangosító szobáig. A fellépők nagy műgonddal válogatott kincsekkel érkeztek, tehetségesek voltak, szépek, ahogy ezen az estén mindenki. Nézőt és fellépőt ugyanaz a nehezen megfogalmazható érzés hozott erre az estére a Nemzeti Színházba, keveréke a fájó hiánynak és a szeretetnek.

Mindannyiunknak szükségünk van rá

A gálaesten első alkalommal adták át a XII. kerület polgármestere, Pokorni Zoltán és a Mozaik Művészegyesület által, a Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért létrejött Közhasznú Alapítvány támogatásával alapított Kaszás Attila-díjat, amelyet azok a magyar színművészek kaphatnak meg, akik a díjátadást megelőző évadban kiemelkedő művészi teljesítményük mellett fontos, közösségépítő szerepet vállaltak társulatukon belül.

Pokorni Zoltán a Kaszás Attila-díjról azt tartotta fontosnak elmondani, hogy nekünk, mindannyiunknak szükségünk van rá, hiszen ez egy szakmai díj, amely mögött az egész magyar színházi szakma áll, határainkon innen és túl.

Az első díjazott Szarvas József lett, az eredmény szemmel láthatóan őt lepte meg a legjobban. Meg is osztotta érzéseit a közönséggel. Bizonyára mindenki értette és megértette, amikor úgy fogalmazott: „tartott ettől a lehetőségtől”.

Egy másik díj is gazdára talált az este. A Magyar Hírlap Különdíja, amely szövege szerint a Kaszás Attila emléke előtt tisztelgő szakmai közvélemény-kutatás a határon túli magyar színművészek közül 2008-ban László Sándort jutalmazta a legtöbb szavazattal. László Sándor az Újvidéki Színház színész-igazgatója. A díjat Kocsis L. Mihály, a lap főszerkesztője adta át jelképesen, László Sándor elfoglaltsága miatt a színház munkatársának.

(Nemzeti Színház)

[2008.03.19.]