Graham Bonnet elkápráztatta a magyar rockereket Budapesten - képekben

Budapest egyik legkellemesebb szórakozóhelyén múlt héten három fellépő örvendeztetett meg bennünket, a Whitesnake Tribute, The Roxx és Graham Bonnet a Taz Taylor Band kíséretével.

Az estet a tavalyi év végén megalakított kiváló magyar zenészekből álló Whitesnake Tribute nyitotta, őket már volt szerencsénk korábban látni/hallani. Elővették a legnagyobb Whitesnake slágereket, amelyeket hihetetlenül élvezetesen és végig jókedvűen játszva adtak elő nekünk. Mindenki ámulattal hallgatta Lőrincz Károly énekét, aki valami hihetetlen jó torokkal rendelkezik, ha kell érzelmes és halk, ha kell, óriási erővel tör belőle elő.

Alapi István gitárszólói profik voltak, aztán meg kell említeni Hirlemann Bertalan dobost, aki a tőle megszokott pontossággal és a rá jellemző rezdületlen arccal adta az alapokat, Vedres Joe-t, a másik gitárost és a lelkes odaadással és vidáman basszusozó Takács „Kanóc” Rolandot is. Egyértelműen remek produkciót mutattak be, nekünk nagyon tetszett. Egy baj volt, hogy mint bemelegítő előzenekar, csak fél órás műsoridőt kaptak, de ez a rövid program annál ütősebb volt.

Utánuk következett a nyolcvanas évektől működő német kultcsapat The Roxx, melynek énekeséről ódákat zengnek. A fiúk egységes megjelenésére (fekete bőrnadrágok, fehér ingekkel, egyedül énekesükön terepszínű nadrággal), illetve a frontemberük színpadi mozgására sem lehetett panaszunk. Igyekezett végig pörögni, számunkra azonban a hangjával nem igazán sikerült magára felhívnia a figyelmet.

Plusz basszusgitáron produkálta magát

Basszerosuk is nagy színpadi fazon, még egy állványra szerelt plusz basszusgitáron is produkálta magát. Különlegessége volt a koncertnek a sörösüveggel eljátszott gitárszóló. Zenéjük igen lendületes, de egyszerűnek mondható, melyet nagy átéléssel próbáltak interpretálni. Hallhattuk a Dominator, Hail You, White Indians, Pleasure, a 2006-os Trigger, RIP, Way To Babylon és Diamonds című dalokat.

Mindenki türelmetlenül várta a rock legendát, Graham Bonnet-et, aki hatvanas éveiben járó szikár ember, de nagyon jó formában van és hamar meggyőzött arról, hogy valóban hatalmas a hangja. Olyan elementárisan énekelt, hogy attól tartottunk összeesik a színpadon, mivel többször is levágódott a deszkákra, de mint kiderült, mindez csupán pörgős, lendületes színpadi előadásmódjához tartozik. Kísérőzenekara - a Taz Taylor Band - többször előadott instrumentális nótákat a programban, míg a mester kiment egy kicsit pihentetni hangszálait.

Műsoruk vége felé vettették be a megaslágereket – All Night Long, illetve a Since You Been Gone-t – melyeket igazán jó volt hallani, aztán mindenki ismerte őket, ezért hatalmas ovációt kaptak és a közönség kórusban kísérte végig. Igazi csúcspontja volt ez a koncertjüknek.

Elhangzott dalok: a több, mint hét perces Eyes Of The World – Weiss Heim, Love’s No Friend, Fighters Fist, Radio Luxembourg, Pot of Gold, Chilling Times, Blues – Stargazer, a szintén kellemes hosszúságú Desert Song – Rock Bottom, Happy Hour, Wall of Sound, Ufozzy Medley – Caffeine Racer, az 1996-os Welcome To America és a Lost in Hollywood.

- Hajós Maja -

[2008.04.29.]