Állati a Zanzibar őrangyala

Hú, skacok, csajok, ezt most hallgatom másodszor, és még vagy százszor fogom! Állat, komolyan! - a Zanzibar Őrangyal című lemezét hallgattuk meg.

Egészen biztosan el fogok menni még egy Zanzibar koncertre, mert ott akarok ugrálni a "Valami kell"-re csápolva! Ez a kedvencem, remélem, a rádiók is ezt nyomják majd! Szerintem gyertek Ti is, kedves olvasók, tutira nagy bulik lesznek, érzem!

De egy jó tanácsot ha elfogadtok, hoztok magatokkal öngyújtót, az "Egyszer majd"-nál szükségetek lesz rá. Egyszer már voltam Zanzibar koncerten, Dunaújvárosban, egy éve. Akkor az előzenekar miatt mentem el, ami a Propeller Band volt. Én már utána haza is akartam menni, csak a társaság, akikkel voltam, ott maradt. Azt a bulit! Frenetikus volt! Akkora  volt, hogy kiverte a biztosítékot! A szó szoros értelmében, mert nem volt áram koncert közben öt percig -  mondjuk az tényleg vér ciki volt - de mindegy is, a koncert jó volt, és az új lemez is remek!

Normális vagyok

Szóval "Valami kell". A kedvenc számom. Nagyon döff! Kibontott hajjal fogok az első sorban csápolni, ezt a zenekarnak írom, hogy megismerjenek majd!:-) A refrén vokálja nagyon üt! A "Normális vagyok" refrénjében is állat a vokál. Sőt, általában erős a vokál. Úgy értem, élvezetes! Viszont buta a gitár. Ebben a számban különösen zavaró. Biztos szándékos, de ez nekem nem tetszik sajna. Sajnos az egész album alatt azt érzem, hogy furi gitártémák vannak benne, uncsi gitárhanggal.

Bocsánatot kérek azoktól, akiknek tetszik, biztosan sokan vagytok, és profi gitáros, tudom, hallom, csak nekem valahogy nem jön be. De mielőtt ezt teljes általánosításként fogalmaznám meg, mindjárt leírom az üdítő kivételeket: a "Nem tudom, ki vagy" az egyik, amiben nagyon jó kis akusztikus gitár és egy nagyon jó torzított gitár is van! A "Megtörténhet" a másik, amiben nagyon tetszik a gitár.

A szövege viszont nagyon bejönnek! Leginkább a "Las Vegas". Igazi, elgondolkodtató, mégis egyszerű szöveg. Illik a Ritához a mondanivaló, hiteles az Ő szájából. Szóval így kerek egész, ahogy van. A "Nem fáj" pedig az a szám, ami mindenben erős: gitárban, vokálban, szövegben, ritmusban, mindenben. Van valami furcsa ritmikai megoldás a végén, nem értek hozzá, de ott valami nagyon furcsa dolog történik.

Lélekbevágó a kia copfos

Borító: lelkembe mart. Nyilván photoshoppal készült, de akkor is durva. Egy nyolc év körüli copfos kislány, agyon tetkózva, agyon piercingezve. Fú, egy ilyen kis ártatlan, őszinte kis lelket látni úgy, hogy rajta van az ember összes mocska. Lélekbevágó, és igazán elgondolkodtató.

A belső borítón és a hátoldalon van egy-egy kép a zenekarról - ezért viszont betiltanám a zenekart és bezúzatnám az összes CD-t! Most komolyan, egy átvirrasztott, buja éjszaka után sem néz ki így az ember! Karikás szemek, "kattintsd már el azt a rohadt gépet, aztán tünés haza, vár a spenót a hűtőben". Borzasztó. Csak azt tudom elképzelni, hogy 32 óra stúdiózás után kapták őket lencsevégre, hátha jó lesz valamire még címszóval. Ezennel közlöm, nem jók azok semmire. Viszont még így is nagyon korrekt a lemez, hiszen a borítója ritka jó, a zene a jól megszokott Zanzibar színvonalat hozza. Lelkes vagyok és koncertet akarok!

Olvass tovább: Részletesen bemutatjuk a Zanzibar Őrangyalát

- Hiszti Eszti -

[2008.05.24.]