Mihálka György, a Vámpírok báljából: "Szerintem mindenkiben ott van kicsit a vámpír"

A Vámpírok bálját, mint már beszámoltunk, felújították. Néhány új beállót kérdeztünk meg a darabról. Elsőként Mihálka Györgyöt (Alfred és ensemble tag) kérdeztük.

- Hogyan kerültél a darabba?
- Úgy kezdődött, hogy nem kerültem bele. Két éve augusztusban volt az első meghallgatás, akkor múltam 17 éves. Annyira furcsa volt! Ez volt életem első meghallgatása. Megírtam az önéletrajzomat, amit visszadobtak a határidő után, hogy van ám formanyomtatvány. Ezt kitöltöttük, behívtak, és tovább is jutottam, már csak az utolsó forduló volt hátra, mikoris azt mondták, hogy túl fiatal vagyok. Ez után egy hónappal megcsördült a telefonom, hogy jó lenne, ha beállnék. Ekkor felugrottam Budapestre, mert ugye én vidéki vagyok, Békéscsabáról jöttem. Megkaptam a segédanyagoktól kezdve mindent, két hete elkezdtem próbálni, de nem csak Alfrédot. A darab lelkének, az ensemble-nek is tagja lettem, amelyről a producerünk, Simon Edit nagyon jól elmondta, hogy attól ennyire eszméletlenül erős, mert a szólisták énekelnek benne. Szóval életemben először nem mint Alfréd állok a produkcióban a színpadra, hanem mint újjászülető vámpír, aki megérkezik a báljára. Alfréd csak később leszek, valamelyik hétvégi napon. Nekem ez azért nehezebb, hisz ez a darab ez egész embert kíván, én pedig most érettségizem. Jó lenne még valamennyit tanulni addig.

- Milyen műfaji megjelölést adnál a produkciónak?
- Ez egy zenés kísértetshow, európai színvonalú látvánnyal, teljesítménnyel. Bámulatos és kivételes. A meghallgatásra nem hiába volt annak idején ennyire alapos. Három fordulóból állt, szerepkörök szerint hallgatták meg az embereket. Kivételes dolog egyébként, hogy ennek a darabnak sikerült Magyarországra megérkeznie, itt létrejönnie. Nyugaton sokkal több pénzt fektethetnek bele, több időt, energiát. De az itt dolgozók beleadják szívüket-lelküket. Magunkénak érezzük ezt a darabot.

- A musical alapjául szolgáló filmet láttad?
- Igen. Polanski műve, Ő volt benne Alfred is, és utána megrendezte a musical változatot Bécsben. Szerintem nagyon jól visszaadta a filmet. Az egyik nagyon kedves barátnőm mondta: félelmetes, hogy beül a darabba, és az elejétől kezdve a végéig megvan a hangulata, és végig benne tud maradni ebben a különleges légkörben, amit megteremt a zenekar Köteles Géza, karmesterünkkel. Persze, a mozi jelleget lehetetlen színpadon visszaadni, de mivel - Cornelius Baltus rendezőnk szavai szerint- mindez Polanski alkotásának mintáján készült, ezért vannak benne filmes váltások, elemek.

- Befolyásolt a karaktered megformálásában a filmbéli Alfréd?
- Hál’ Istennek nem volt itt Polanski, különben nagyon-nagyon rágörcsöltem volna, lévén, hogy Ő volt az a karakter, amire most én ugrok be. Ez egy nagyon nehéz, összetett szerep. Korban igazán közel áll hozzám. Egy húszéves forma fiú, aki nagyon szerelmes lesz egy lányba, akit megismer, emellett nagyon tiszteli a mesterét, a professzort. Jól bedobtak a mélyvízbe, mert így 19 évesen kaptam egy majdnem főszerepet. A kevesebb néha több, ebben a szerepben ez tipikusan kijön. Alfréd karakterének a szépsége abban van, hogy nem csinál semmit. Még a veszélyhelyzetekben sem mer lépni. Ettől szimpatikus és egyben röhejes. Viszont, ha jól csinálod, akkor egy nagyon hálás szerep. Cornelius és a mesterem is Békéscsabán azt mondta, hogy nem attól lesz valami vicces, mert viccesnek játsszuk. A vígjátéknak is megvan a drámája. Persze a jó játékhoz jó partnerek is kellenek, itt pedig mindenki nagyon segítőkész. Ilyen emberek közt nem megerőltető kijátszani a poénokat.

- Honnan merítetted az ihletet a másik szerepedhez, vámpírhoz?
- Szerintem mindenkiben ott van kicsit a vámpír. Eljátszunk a gondolattal, milyen lehet félelmetesnek, kísértetiesnek lenni. Ők szépek és örökké élnek, és egyben nem élnek. „Éljél már egy kicsit, vagyis ne éljél!” - mondaná viccesen a rendező. Úgyhogy magából is tud építkezni ilyenkor az ember, meg nagy segítség a smink és a jelmez, ami már garantálja a sikert. Olyanok a ruháink és sminkünk, hogy belenézve a tükörbe alig hiszem el, hogy magamat látom. Nagyon belecsöppenni ebbe a kaotikus vámpírvilágba ezzel a megjelenéseddel és a teljes valóddal.

- Ez a szerep a jobb vagy a halandó?
- Mind a kettőnek megvan a maga feladata, szépsége és buktatója is. Alfréd kihívás lehet az embernek, viszont rettentő módon koncentrálni kell rá, hogy ki ne ess a karaktredből, mert az elveszi a fényét az addigi munkának. Ráadásul ebben a szerepben nagyobb figyelmet kaphatok, többet vagyok színpadon, viszont -mint mondtam- a darabnak az ensemble a lényege, a lelke. Ha ez nem működik jól, akkor az elődás nagy csorbát szenvedhet. A tudat, hogy bent lehetek az ensemble-ben, és hozzátehetek ehhez a varázshoz, amit ez a vámpírkar ad, ez is egy feladat, egy nagy felelősség.

- Hogyan foglalnád össze, milyen a Vámpírok bálja?
- Kifelé egy látványos, poénos és egyben félelmetes színpadi show, nekem pedig egy hatalmas megtiszteltetés, hogy részt vehetek benne.

Olvass tovább: Vérfrissítés a Vámpírok báljában - képekben

- Remus-

(fotó: Sárközy Marianna)

[2008.06.26.]