A Vámpírok báljának karmestere megoldotta a nehéz feladatot

A Vámpírok bálját, mint már beszámoltunk, felújították. Néhány új résztvevőt kérdeztünk meg a darabról. Mai alanyunk Köteles Géza karmester.

- Hogyan lett Tiéd a feladat?
- Egy megfelelően rátermett személyre volt szükség, hiszen ez egy igazán nehéz karmesteri feladat. Bonyolult zenéről van szó, nem egyszerű kézbentartani. Jelenleg az Operaházban vagyok karmester. A producer, Simon Edit keresett meg. Ő talált rám, és örömmel elvállaltam a feladatot.

- Hogyan zajlik egy ilyen munkafolyamat?
- Nem a munka elején kerültem bele a produkcióba, hanem a premiert megelőzően, tehát amikor a zenekari próbákat kezdték. Azelőtt már egy hónappal tanultak az énekesek, voltak korrepetítorok, és egy zenei vezető, aki mindezt koordinálta. Természetesen itt már a színpadi mozgásokkal együtt próbáltak. Én azon a ponton szálltam be a produkcióba, mikor már a zenekarral is elkezdtek dolgozni. Találkoztam az énekesekkel, a kórussal. Ez így mind összejött, aztán már színpaddal együtt próbáltunk, és jött a premier. Tulajdonképpen így áll össze a munkafolyamat apró részletekből, amelyek a végén találkoznak az előadáson.

- A Te feladatod tehát zeneileg összefogni magát az darabot…
- Zeneileg és színpadilag is nagyon sok dolgom van. Ez alatt azt értem, hogy nagyon sok olyan mozdulat, olyan történés van, amire nekem nagyon kell figyelnem. Mint az előbb is mondtam, ez egy nagyon bonyolult zene, és kiválóan van megírva olyan szempontból, hogy minden a színpadot szolgálja. Számtalan zenei gondolat abból fakad, hogy mi történik éppen a színpadon, és ezzel milliméter pontosan időben együtt kell lenni. Tehát a színpadot is és természetesen az egész zenei részét felügyelem az előadásnak a hangosítást kivéve.

- Tudnál-e konkrétan olyan jeleneteket említeni, amikre minden egyes alkalommal még inkább oda kell figyelned?
- Ilyen például, amikor a professzor számolja a bordákat az első vámpír hasán. Együtt kell lennie a zenekarral. De nagyon sok ilyen van, amikor belépnek egy-egy jelenetbe, akkor is pont a lépésre kell játszanom. Nekik is nagyon kell figyelni a színpadon, meg az árokban. Ugyebár én látom egyedül a színpadot, a zenekar nem, ők az én kezemet látják, engem követnek. Tulajdonképpen nagyon fárasztó a darabot vezényelni, azért mert módfelett koncentrációigényes.

- A musical számai már létező dalokból születtek. A szövegen kívül mi a változás az eredetiekhez képest?
- A második felvonás elején hangzik fel egy híres Bonnie Tyler szám. A darabban jóval gyorsabb, mint amilyen az eredeti sláger. Nagyon meghatározó tempói vannak, a változásai bonyolultak és rendkívül gyakoriak.

- Milyen műfajba sorolnád a darabot zeneileg?
- Annyiban eltér a klasszikus musicaltől, hogy egy részről elég rockos zene, ami ugye egy opera világából jött embernek újdonság. De meg kell, hogy mondjam, hogy a kedvenceim mégis ezek a részek. Ez a Jim Steinman féle zene nagyon jó. Más részről meg éppen hogy a profilomba vágott, hiszen ez a darab a klasszikus musicalhez képest a komolyzene felé húz. Tehát széles skálájú a spektruma a műfajoknak, amiket összehoz, és mégis nagyon jól össze van dolgozva, ami nagyon különlegessé teszi.

- Milyen a csapat?
- Nehéz munka, de nagyon jó a társaság. Most így a második szezon elejére már a zenekari csapat igazán összekovácsolódott, és úgy érzem, hogy bármit csinálhatok velük. Tényleg nagyon magas színvonalat tudunk abszolválni. Jól érzem magam itt a társulatban is, mert mindenki nagyon közvetlen. Bensőséges és családias a hangulat. Ez nagyon erősíti a produkciót, a művészi munkában is meglátszik. Szépen emeli a színvonalat.

- Hogyan foglalnád össze, milyen a Vámpírok bálja?
- Varázslatos. Az embert a székbe szögezi, és nem ereszti.

Olvass tovább: Mihálka György, a Vámpírok báljából: "Szerintem mindenkiben ott van kicsit a vámpír"

Remus

(fotó: Sárközy Marianna)

[2008.06.30.]