Vérfrissítés a Vámpírok báljában - képekben

Lassan kezdhetik átszitálni a lisztet a születésnapi torta sütéséhez a tavaly június 30-án életre (?) keltett előadás, a Vámpírok bálja tiszteletére.

Jóllehet a családi kasszába nem láthatok bele (az előadást megvalósító produkció a honi színházi életben meglehetősen egyedi módon egy családi vállalkozás), nézőként mindenképpen azt kell mondanom, van mit ünnepelniük.

Akik már látták az előadást és részesei voltak a nem ritka, és rendszerint nem is a túlértékelés jegyében fogant állótapsok valamelyikének, azoknak ezt nem kell bizonygatnom. Akik pedig még nem látták, azoknak csak annyit mondhatok, ha tehetik, ne hagyják ki, és a vakáció ideje alatt (a darabnak a téli és nyári szünetben ad otthont a Magyar Színház) a hőguta elől keressenek menedéket. Hisz aki keres, talál. És ezen a bálon garantált a hideg-lelés:).

A sötétség új fejedelme

Kentaur díszletei ha fizikailag – értelemszerűen - avultak is már valamelyest, művészi értékükben semmit sem koptak. Ahogy a hozzájuk méltó jelmezek és sminkek is új életre kelnek minden éjféli harangszó elhangzásakor. A szereplők pedig egyre jobbak. Igaz ez abban az értelemben is, hogy a kezdetektől a vérszívásra szakosodottak legtöbbje mostanára igazán beleérett a szerepébe. De abból az aspektusból is, hogy az újonnan soraik közé harapottakról is tovább emelik az előadás szín- és vérvonalát. Nem tagadom, közülük is leginkább az új Krolok grófra, Merán Bálintra voltam kíváncsi. És már csak érte is megérte :)  újra megnéznem az előadást.

Kicsit szkeptikus voltam ugyan, hogy mit tud kezdeni azzal a léccel, amit nálam Egyházi Géza tett igen magasra (és csak kis részben fizikai adottságai kihasználásával), de első ugrásra igen bíztató kísérlet tanuja voltam. Bár láthatóan (és - leginkább a szűk orális réshangok összetettebb példányai esetében :) – hallhatóan) zavarta még a vámpírlét kényszerű mellékhatásaként jelentősen átalakult fogsora.

De már az első pillanatoktól lehetett sejteni, ami a második felvonásban (az extra metszőfogak nélkül) megénekelt el nem múló vágy esetében vált egyértelművé: Merán Bálintnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó néhányszor fagyasssza vagy éppen forralja arisztokratikus kedve szerint azok vérét, akik a nézőtéren válnak alattvalójává. Természetesen tud még fejlődni. Még jobb lesz, ha jobban tudja (ki)használni a lebernyegét és az még kevésbé fogja zavarni a mozgásban.

Mozdulataival és mimikájában is lesz még hatásosabb és természetesebb (illetve „természetfelettibb”). De már a mostani fellépése is kidolgozott és élvezhető volt. Ugyanez mondható el Tihanyi Ákos fekete vámpírjáról. Szinte nem lehetett betelni vele. (Ami egyébként az egész vérprofi tánckarról elmondható volt.)

Bővítés, nem higítás

A másik új kedvencem Stróbel Dóra lett, a szolgálólány szerepében. Eddig sem volt kérdéses számomra, hogy meghalni mily morbid, de az Ő szájából a hitelességen felül élmény is volt hallgatni ezt a tényszerű állítást. Szerintem több vámpír kizárólag azért a néhány pillanatért kelt ki a sírjából, amikor igazán kieresztette a hangját. Hasonló telitalálat volt Nádorfi Krisztina Sarah szerepében. Egyszerre volt a tökélyre vitt naivitás, a szűzies erély és a csábítás démona, majd Alfréd számára a végzet asszonya.

A fogadós szerepében ezúttal Bot Gáborral találkozhattam, aki anélkül élt a visszataszító kéjenc hálás karaktere adta lehetőségekkel, hogy visszaélt volna vele. Nem esett bele a legnagyobb csapdába, nem játszotta túl Chagal figuráját. Balog János Koukolja szinte a megszólalásig hasonlított a Farkas Gábor Attiláéhoz. Sőt még azon túl is. Viszont a tavaly látott Koukolban több életet, dinamizmust, játékosságot találtam. De nem volt sem bántó a különbség, sem olyan mérvű, amit némi szerzett rutin ne tudna semmivé foszlatni.

Ugyanakkor nem kell különösebben zene és/vagy színházértőnek lenni ahhoz, hogy megmondjuk, mivel lehetne minőségi változást hozni a vámpírok életébe. A hangosítást kellene minden egyéb tényező szintjére emelni. Néhol a zene szinte fájdalmasan hangos volt, máskor „csupán” az éneket harsogta szét. Sajnos elég sokszor esett a szövegértés e gyenge pont áldozatává.

Ennek ellenére jóleső érzéssel jöttem ki a színházból, és azzal a konklúzióval, hogy a vérfrissítés határozottan jót tett a sötétség gyermekeinek. Nemhogy nem hígult fel a csapat, hanem tovább erősödött. Van tehát mitől rettegnünk a nyáron az ultraibolya sugárzás káros hatásain felül is. De csak ez utóbbi veszélyforrást érdemes komolyan venni.

- Balázs András -

Vámpírok bálja képekben - 2008

Utóirat: az érdeklődők a június 26-i Fábry Show-ban találkozhatnak "személyesen" is a cikkben említett előadás szereplőivel.

[2008.06.20.]