"Tudni kell, hogy mikor kell abbahagyni..." - Interjú Török Ádámmal

Januárban még a Petőfi Csarnokban élveztük a Mini, és meghívott vendégei által előadott különleges muzsikát. A rekord gyorsasággal elkészült képanyag segítségével, immár kényelmes fotelból, akár egy pohár ital mellett is felidézhetjük a koncert legjobb pillanatait.

- A Mini az országban szinte elsők között adott ki DVD-t. Hogyan álltok jelenleg a régi anyaggal?
- 2002-ben az RTL Klub segítségével jelent meg a Best Of Mini CD-válogatás, ezután került sor a DVD-re. A tévécsatorna akkori vezérigazgató-helyettese, egy angol úriember, bizonyos John Ondreas volt, aki énekesként és zenei szakemberként is kitűnő, emellett nagyon szerette a Mini- együttes muzsikáját. Neki köszönhető mindkét kiadvány napvilágra segítése. A DVD a Petőfi csarnokbeli 55/35 jubileumi koncert anyagából állt össze, amit a kereskedelmi tévécsatorna rögzített. Első körben 2000 db fogyott el, majd 2006. karácsonyára újabb 2000 példány került piacra. Ami nagyon fontos: 28 év elteltével, 2007 elején az együttes újra bekerült a TOP 20-ba, és ez büszkeséggel tölt el.

- Január 26-án zajlott le a 60/40 jubileumi koncert és július 2-án már dobozban a DVD. Hogyan sikerült ilyen gyorsan elkészíteni az anyagot?
- Az 5-ös Csatorna hosszabb ideje sugározta Blues Café című tévéműsoromat, a koncertet is ők rögzítették. Hat kamerával dolgoztak, profi képminőséget sikerült produkálni, erről bárki meggyőződhet. Ez volt a hattyúdaluk, az adó sajnos befejezte működését. Akárcsak az első DVD-nél, én és a zenekarom, most is hathatósan besegített a munkálatokba. Ugyanis ebben a blues-rock műfajban, sajnos nem várható el egyetlen kiadótól sem, hogy egymaga viselje a kiadvány összes terheit. Így a borító, a tervezéstől a gyártásig bezárólag, teljes egészében a mi közreműködésünkkel készült. Még a kevert hangot is mi szállítottuk a digitális lemezhez. Így azon túlmenően, hogy a kiadó költségei jelentősen mérséklődtek, a gyártási idő is lerövidült.

- Volt- e szükség utómunkákra?
- Nem, a DVD-n az szól, ami a koncerten elhangzott.

- Nyilvánvaló, hogy a koncert teljes anyaga – terjedelmi korlátok miatt – nem kerülhetett fel a korongra. Mi alapján szelektáltál a felvételek között?
- Ez volt az egyik leghálátlanabb része a munkának. Mivel a koncert három órán át tartott, eleve kizárt, hogy a teljes anyag elférjen a lemezen. Szívem szerint még öt-hat nótával gazdagítottam volna a rögzített repertoárt – így lett volna kb. kétórás anyag – de a kiadó csak másfél órát vállalt. Az élő zene egyik sajátossága, hogy a zenész hibázhat; nos, a vágatlan felvételeket utólag visszanézve – bevallom - ilyennel is találkoztam; ezek értelemszerűen kimaradtak a válogatás során. Fontos szempont volt, hogy lehetőleg mindenki szerepeljen, de Németh Lojzi sajnos így is kimaradt. Ígérem, legközelebb ő is benne lesz.

- Milyen műszaki paramétereket tudsz mondani a DVD-ről? Gondolok itt elsősorban a képminőségre, valamint a hangra.
- Említettem, hogy hat kamera vette fel a koncertet, ezek között egy nagyon profi árbocos képrögzítő pásztázta felváltva a színpadot és a közönséget. A kitűnő hangminőséget az LV Stúdiónak köszönhetően, a legkorszerűbb 5.1 technika garantálja. Ki merem jelenteni, hogy a DVD nem csak tartalmilag, de technikailag is megállja a helyét, akár hazai, akár nemzetközi összehasonlításban.

- Tartalmaz- e valamilyen extrákat a kiadvány?
- A riportokon kívül egyik büszkeségem az „Emlékkönyv”, mely megjelenésében is illusztrálja a jórészt múlt századbeli időket. Ebben az összeállításban olyan ritkaságokra sikerült szert tennem, mely a Mini- együttes különböző korszakait eleveníti föl. E felvételek többsége - egy-két régi TV műsor kivételével - szinte sehol nem volt látható; ami igen, arra is alig-alig emlékeznek az emberek. Ez az „emlékkönyves” időszak nagyjából húsz évet ölel föl, egészen a Mini ’98-as újra indulásáig. Annak pedig külön örülök, hogy Lojzi ebben többször is szerepel, hiszen vele az együttes egyik legsikeresebb időszakát töltöttük együtt. Célunk, hogy a fiataloknak is átadhassunk valamit abból a feelingből, melyet mi annak idején átéltünk.

- Láthatóan nagy tetszéssel fogadta a közönség illusztris vendégeitek színpadi szereplését. Nem gondoltál arra, hogy egyik-másik tagot esetleg állandósítani kellene?
- Régebb óta dédelgetem a fiatalítás tervét. Adott három „öregember”: Németh Karcsi, Pinyó, és én. Tacskó, mint neve is mutatja fiatal. Mellé beépítjük a nagyobbik fiamat Török Pétert gitáron, valamint a nagyszerű herflis, Horváth Misi is kéznél van. Így kiegyenlítődnek az arányok – három öreg, három fiatal. Ahová tudunk, oda hat taggal megyünk játszani.

- Analóg (bakelit) lemez, életrajzi könyv, „ritkaság” CD, koncert DVD…folytatódik a sor? Várható még valami a Mini-től?
- Úgy gondolom, hogy a felsorolt kiadványokkal jó időre csillapítottuk mindenki „Mini-éhségét” – meg aztán az emberek pénztárcái is leapadtak. Éppen ezért, egyelőre ennyi elég. Talán, jövőre az új tagokkal, új dalokat tartalmazó lemez készülhet – majd meglátjuk. Mindenesetre a turné folytatódik, hála Istennek elég sok fellépésünk van. Nem állunk le. Addig csináljuk, ameddig a közönség részéről igény mutatkozik a zenénkre, és helyt tudunk állni a színpadon. Mihelyt nem ütjük meg azt a mércét, ami múltunk alapján, és nevünk után elvárható, már dobom is el a fuvolát, és jöhet a karosszék! Láttam jó pár öreg zenészt a színpadon játszani - magyart és külföldit is; jót is, rosszat is. Ennek alapján bátran kijelenthetem: tudni kell, hogy mikor kell abbahagyni!

- Hegedűs István -

[2008.07.19.]